A liturgia alapelemei
Jézus az utolsó vacsorán kenyeret és borral telt kelyhet vesz a kezébe, s ennek az eucharisztikus cselekménynek az idők végéig való folytatására kéri apostolait: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Keresztény liturgiánk már csak Jézus miatt sem nélkülözheti a különböző anyagok, tárgyi eszközök bevonását az ünneplésbe.
A Biblia üzenete
A mai gyógyítás elbeszélésekben tipikusan Márkra jellemző módon kapcsolódik két történet. Bár hasonlóak a női szereplőkben, a hitre és gyógyulásra utaló szavaikban, mégis eredetében két különböző elbeszélést olvasunk. Míg Jairus kerettörténete rövid mondatokban, kevés képben és történeti jelenben meséli el az eseményeket, a beteg asszony beékelt történetét sok képben és hosszú mondatokban olvashatjuk.
Mindkét történetben a teljes gyógyulás kifejezése – szotheszomai – a korai keresztények számára egyben kifejezi a megváltást és a feltámadott Krisztusban való életet. És valóban, mindez egyszerre lesz valóság a beteg asszony életében! A betegségében tisztátalan és ezért kivetett személy „jogosan” nem meri megszólítani, megállítani Jézust: azzal, hogy hozzáér, a korabeli gondolkodás szerint a rituális tisztátalanság átterjed Jézusra is. A semmit sem veszíthető ember bátorságával furakodik az asszony Jézushoz, annak a vak(?) bizalmával, hogy „ha csak érinti is, meggyógyul!” Igen, ha a tisztátalanság átadható, miért is nem a tisztító erő? Miért beszélünk csak ördögi körről, és sose angyaliról? „Hiszen a halált nem Isten alkotta” – ahogy a mai olvasmányunk mondja (Bölcs 1,13)
Beszélgetés Christl Ruth Vonholdttal a nemi szerepekről és a homoszexualitásról
Nemrég Budapesten tartott előadást Christl Ruth Vonholdt, a Deutsches Institut für Jugend und Gesellschaft (Német Ifjúsági és Társadalmi Intézet) vezetője, gyermek- és ifjúsági szakorvos. A keresztény alapokon álló ökumenikus intézetben a homoszexualitás kutatásával és segítségüket kérő melegek, leszbikusok reparatív terápiájával foglalkoznak. Az intézet munkatársai ugyanis azt a – nemzetközi tudományos közvélemény többsége által nem osztott – álláspontot vallják, hogy a homoszexualitás nem genetikai eredetű, hanem valamilyen gyermekkori lelki sérülés következménye
– „Aki azt hirdeti, hogy a nem az ember beszűkülését eredményezi, az elidegeníti az embert önmagától, és végül megakadályozza a test, a lélek és a szellem teljes kibontakoztatását” – nyilatkozta múlt évben. Amikor a nemek közti viszony témájáról beszélünk, keskeny mesgyén haladunk, mivel sok ember számára csakugyan beszűkítő tényező a neme, sőt akár kényszerpályára is kerülhet miatta. A neme alapján várnak el tőle bizonyos viselkedést, tevékenységet, foglalkozásválasztást, sőt hobbit, gondolkodást, véleményeket is. Ez a szemlélet alig-alig tud mit kezdeni a kevéssé férfias férfiakkal és a kevéssé nőies nőkkel, noha tudjuk, hogy az ideáltipikus nők és férfiak vannak kisebbségben. Ebből a szempontból a nagyobb szabadság irányába hat, és üdvözlendő, ha az egyént nem akarják pusztán a neméből levezetni. Márpedig Magyarországon sajnos még gyakori az ilyesmi. Az egyik oldalon tehát a nem alapján, a másik oldalon a nemek relativizálása révén veszíthet utat az ember. Mire kell ügyelnünk, hogy egyik felé se essünk túlzásba?
– Bár összefügg a három, nem ugyanaz az ember neme, az ezen alapuló nemi identitás és a nemi szerep. Alapvetően meghatározó a nem: testünk minden sejtje, a bőrtől a szíven keresztül az agyig vagy női, vagy férfi. Sejtjeink kiradírozhatatlan vízjelként hordozzák a nemi kromoszómát, amely meghatározza férfi vagy női nemünket, akár egy alapszín az összképet. Kimutatható jelenség, hogy még az azonos tevékenységek is – a számítógép használata, egy matematikafeladat megoldása, a politikai vagy üzleti munka, a tanítás, a főzés, a gyermeknevelés – fiziológiai értelemben férfi vagy női színezetűek. Aki tehát neme szabad választását, illetve a nemétől való függetlenséget követeli, az a testtől való szabadulást követeli. Az ilyen szabadság illúzió. Nemcsak hogy elidegeníti magától az embert, hanem egyenesen önpusztítás.
Játékos tárlatvezetés Veszprémben
A veszprémi Bíró-Giczey házat, az egykori kanonokok lakását – ahol tavaly ősszel nyílt meg a veszprémi érsekség kommunikációs és turisztikai központja, a Szaléziánum – a helybéliek „madaras háznak” is nevezik. Barokk termeinek szekkóin ugyanis csodálatos színes tollú madarak tűntek elő a restaurálási munkák során. A felújítás idején az épület még egy kedves madaras élménnyel gazdagodott: egy nap fészket rakott a kibontott téglák mélyedésében egy rozsdafarkú. Mikor észrevették az építkezés vezetői, a munkálatokkal addig vártak, míg kiköltötte tojásait, és kiröpültek fiókái.
Találkozás Haramza László operaénekessel
Széles, mégis finoman visszafogott gesztusok. Az érzelmek feltárulása, majd derűs tisztasága. Némi izgatottság, a hullámok a személyiség mélyrétegeiben futnak végig, olykor mintha kitörésre várnának. Ugyanakkor néhány pontos szó. Érzelem és intellektus okos hevületben ötvöződik. Mintha valamelyik olasz operából lépne elő. A kifejezés embere. Tenorista. Aki tudja, minden hangért – a színpadi teljesítményen túl az erkölcsi hangra éppúgy értve – meg kell küzdenie. Előbb önmagával, a közönség szolgálatában. Magában hordja az alapvető tudnivalót: az esztétika első és legfontosabb kritériuma a tisztesség. Ezt a tudást nyilván a mohácsi szülői házból hozta magával, majd megerősítette az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, ahol 1979-ben érettségizett, s a művészi pálya, amely nehéz, de szép küzdelem, elmélyítette. Haramza László, a Magyar Állami Operaház magánénekese a pécsi Janus Pannonius Egyetem tanárképző karán magyar–ének szakon végzett.
Felkészülő
Az ENSZ közgyűlésének határozata alapján 1988-tól június 26-a kábítószer-ellenes világnap. Alapvető célja, hogy felhívja a figyelmet a kábítószerek veszélyeire, valamint a drogkereskedelem elleni harc fontosságának napirenden tartása.
Magyarországon 1997-ben tartották meg először ezt az ünnepet. Ünneppé vált ugyanis e nap – az elnevezésében rejlő ellentmondásossága dacára. 2000-től ekkor kapnak kitüntetést mindazok, akik a kábítószer-probléma teljességét tekintve jó válaszokat adtak-adnak a folyamatosan gyarapodó kihívásokra. Helyi szinten a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok szintén megemlékeznek e napról. Akciókkal próbálnak emlékeztetni egy olyan problémára, amely egyszerre vált ki ellenérzést, szolidaritást és rokonszenvet a társadalomban.
Felkészülő
Tibor: Július 1-jén huszonhárom éves házasok leszünk, de megismerkedésünk régebbre nyúlik vissza. 1979-ben lettünk osztálytársak Kecskeméten.
Ági: A szerelmünk is ott indult. Másodévtől nagyon jó barátok voltunk, és harmadév végén, egy osztálykiránduláson kérdezte meg tőlem Tibor először, hogy mi lenne, ha együtt járnánk. Meglepett a kérdése, kétévi nagyon mély barátság után. Az az igazság, nem örültem neki, mert nagyon féltettem a barátságunkat. Nemet mondtam.
Tibor: Négy hónappal később mégis elkezdtünk együtt járni, először… Negyedikben még kétszer kezdtük újra. Aztán következett öt év szünet.
Mohammed Murszi, a Muzulmán Testvériség jelöltje lett Egyiptom új államfője, miután kis különbséggel legyőzte vetélytársát, Ahmed Safíkot az elnökválasztás második fordulójában. Murszi az érvényes szavazatok 51,7 százalékát kapta, mintegy tizenhárommillió voksot. Riválisára, Safíkra tizenkétmillióan szavaztak.