Megvilágosodás

Földig hajolnak elõtted
a fák, saját bukásomban
térdelek közöttük a csendben.
Létezésem a felismerés corpusa.

Bölcsen is tudok ostoba
lenni, s a félreértés
zûrzavarában elengedem
végtelenbõl gyökerezõ kezed.

Engedj magadhoz, kérlek,
fogadd lángom halvány
villanását égõ csipkebokrodba.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..