Szent Ágoston Vallomása

Megnőtt árnyékom udvaránű
kegyelemért esedezem, s várom,
hogy őrt állhassak érted.
Ott lángolsz a semmi
csúcsán, s én bukott
angyalként fogódzom
beléd. Uram, nem félek,
ha lesben áll alattam a mélység.
Tudom, arcod a felhők
tornyából visszanéz

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..