Fővárosunk – ahogyan még nem láttuk

Szerző:

Könyvespolcra

A nyári melegben a tavak és a tengerek hűs vizei csábítóak, mégis sokan döntenek úgy, hogy szabadságuk eltöltéséhez úti célként egy-egy nagyvárost választanak. Ilyenkor a megfelelő ruha és az elegendő pénz mellett még két fontos felszerelésre van szükség: egy pontos térképre és egy jó útikönyvre. (Melyek után – valljuk be – nemegyszer az utolsó pillanatban kezd szaladgálni az ember.) Ha valaki a kikapcsolódásnak ezt a – szellemi és testi értelemben is meglehetősen aktív – formáját választja, általában csak arra tud időt és energiát fordítani, hogy múzeumról múzeumra, templomról templomra járva végignézze az adott hely legismertebb nevezetességeit.

Búcsúzunk

Szerző:

A rádi temetőben augusztus 9-én elkísértük utolsó útjára kedves kollégánkat, Csermák Pétert, aki a Ferenciek terei könyvesboltunk vezetője volt. Péter augusztus 1-jén délelőtt a váci kórházban tragikus hirtelenséggel, szívmegállás következtében hunyt el. Az Új Ember kiadóhivatalának és szerkesztőségének minden munkatársa mély megrendüléssel osztozik Péter felesége és két gyermeke gyászában.

Két világban

Szerző:

Parallax – nézetek kora

A nemes vallási hagyományok közös jellemzője, hogy a látható világ mellé láthatatlan világot alkotnak. A közvetlenül érzékelhető világ, a tárgyak, az élő természet, az emberi kapcsolatok képezik a közvetlenül megtapasztalható valóságot, s az istenek, angyalok, tündérek a közvetetten tapasztalhatót. A különböző vallások eltérő módon kapcsolják össze ezt a két dimenziót vagy szférát (a megnevezések kultúráktól függően változnak). Az animizmus szerint a szellemek világa benne rejtezik a tárgyi világban; mindenben, ami van, szellem lakozik. A panentheizmus szerint a tárgyakban, a természeti jelenségekben istenek élnek. A zsidóság világképe számos eget különböztet meg. A görögség istenei az Olimposzon laktak, ám rendre lelátogattak a harcmezőkre, és mindig megtalálták az emberekkel a szerelmi légyottok kamráit is.

Mindig tiszta forrásból

Szerző:

A közreműködő: Ferencz Éva

Az igazi előadóművész – legyen szó bármilyen műfajról – számomra mindig médium, aki az előadása során kapcsolatba kerül az égiekkel, hogy lehozzon számunkra valamit a Földre. Egyféle szertartás ez… Ferencz Évát nem először láttam-hallottam énekelni. Minap a Litea könyvesboltba, Katona Pál, a Kaliforniából hazalátogató magyar költő kötetének bemutatójára hívták meg. Elhivatottságból, a jó vers iránti szeretetből vállalta a fellépést. Ferencz Éva volt az irodalmi műsorban „a műsor”. Egyszerű, fehér ruhában, régi, csángó szőttes övvel a derekán, sámándobbal a kezében áll közönsége elé. Majd felcsendül a dal: Édes hazám / Magyar hazám / Itt nevelt fel / Apám anyám / Itt ringattak a bőcsüben / E szép honnak szent ölében.

Keletről Nyugatra

Szerző:

A 65. Locarnói Filmfesztivál ökumenikus díja

A locarnói filmekből és a köréjük épített kulturális, média- és gazdasági jellegű tevékenységekből, vásárokból, szakmai beszélgetésekből, sajtótájékoztatókból, életmű-bemutatókból összeállított filmes piac múlt vasárnap zárta kapuit. Idén részt vehettem a fesztivál történetében negyvenedik alkalommal öszszehívott ökumenikus zsűri munkájában. Amerikai, francia, olasz, svájci és német kollégáimmal a nyilvános szakmai vetítéseken végignéztük a tizenkilenc versenyfilmet és a más kategóriában bemutatott jó néhány játékfilmet. Mivel ez a fesztivál (sok más hasonlóval szemben) tartalmaz versenyprogramot is, így a nemzetközi zsűri mellett a fesztivál által meghívott, úgynevezett független zsűrik is adtak ki díjakat. Ezek egyike az ökumenikus zsűri díja, amely sokak szerint a filmkritikusok (FIPRESCI) díja mellett a legnagyobb tekintélyűnek számít.

Hová mész, Sienkiewicz?

Szerző:

Lábjegyzet egy klasszikus regényhez

A Quo Vadis egyik korai filmváltozatának kópiáját találták meg nemrég a XXIII. János pápa által 1959-ben alapított, több mint hétezer alkotást őrző vatikáni filmarchívumban. A Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz 1896-ban megjelent regényének világsikerét mutatja, hogy már 1902-ben (francia) film készült belőle, amelyet 1912-ben, majd 1925-ben újabb – még néma (olasz) – verziók követtek.

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.