Serfőző Levente személyében idén, tíz év után új lelkésze van a szegedi egyetem katolikus lelkészségének. A „betanulás” izgalmas időszakáról, terveiről és reményeiről kérdeztük.

– A szegedi egyetemi lelkészségnek nagyon jó híre van. Ez legalább akkora kihívást jelenthet egy újonnan érkező lelkész számára, mint ha gyengébb előzményekkel szembesülne. Ilyenkor ugyanis alkalmazkodnia kell ahhoz, amit az elődök kialakítottak, és nem vághat egészen új utat magának. Hogyan zajlott az átadás-átvétel Pálfai atyával?

– Zoltánt és engem annak idején együtt szenteltek, jól ismerjük egymást. Személyes és baráti kapcsolatunkból fakadóan minden hivatalos íztől mentesen adta át nekem a tapasztalatait. Az egyetemi lelkészség sok fontos értéket tud felmutatni. Ezek közül talán kettőt emelnék ki, amelyek leginkább meghatározzák a misszióját: a tanúságtevő jelenlétet Szeged kulturális és egyetemi életében, illetve a többi keresztény egyházzal való kapcsolattartást, az ökumenikus együttműködést, amely túlmutat a közös istentiszteleteken – közös gondolkodásban és konkrét tettekben nyilvánul meg. Ilyen példamutató ökumenikus szegedi kezdeményezés a szolidaritás éjszakája is.

Világ-nézet katolikus szemmel

A nyolcvanas évek legelején, egy csendes hétköznapon, a Magyar Kurír szerkesztőségében munkánkat váratlan látogató „zavarta meg”. Először nem tűnt érdekesnek. Egy idős úr jött meghosszabbítani előfizetését.

Kiderült, hogy kárpátaljai származású nyugdíjas tanyasi tanító, majd orosztanár, akit a KGB sokáig figyeltetett még a kis magyarországi faluban is, ahol családjával dolgozott. Ugyan miért figyelték? Mert Chira volt a neve. Testvére annak a Chira Sándornak, aki – megjárva a Gulagot – akkor a kazahsztáni Karagandában volt éppen száműzött püspök lelkipásztor.

Magas állami kitüntetést vett át Spányi Antal püspök

Államalapításunk ünnepének napján, augusztus 20-án, a Parlament Kupolatermében magas rangú állami kitüntetéseket nyújtottak át a díjazottaknak. A Magyar Érdemrend Középkeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, aki lelkipásztori elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a díjátadó ünnepségen. A nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként, valamint a Magyar Katolikus Rádió működésének megszervezéséért, a Katolikus Karitász elnökeként a rászorulók és az elesettek támogatásáért végzett áldozatos munkájáért adományozott Középkeresztet szeptember 12-én a Parlamentben vette át a királyi város püspöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől (képünkön).

A Magyaroszági Református Egyház zsinatának ülésén nagy szótöbbséggel „kárhozatos bálványimádás”-nak minősítették a katolikus szentmisét, az Eucharisztia tiszteletét és vételét. Ezzel kapcsolatban az Új Ember 2012. szeptember 9-i lapszámában Barsi Balázs OFM írta meg gondolatait. Azóta többen is elküldték lapunknak véleményüket, amelyeket most közreadunk.

Bízzuk a teológusokra

Jó volna azonban, ha a teológusok is és mindenki, aki magát kereszténynek vallja, felismerné, hogy nem arról kell beszélni, ki mit hisz, ennél sokkal fontosabb arról szólni, hogy kicsoda számunkra személyesen Krisztus. Vajon életadó-e, üdvözítő-e, s vajon alakítom-e az életemet úgy, ahogyan Ő akarja? S ha mi, különböző felekezetű keresztények Krisztus szerint alakítjuk az életünket, akkor biztos, hogy közösségünk élő lesz, erős lesz, minden véleménykülönbség ellenére.

(Ökumenikus könyörgést tartottak nemzetünkért a tihanyi apátsági templomban szeptember 11- én. Ez alkalommal hangzottak el a tihanyi perjel gondolatai.)

Korzenszky Richárd OSB