Egy kutató, egy papirusz – és sok-sok mellébeszélés

Elismeri, hogy azok a szövegek, amelyekkel ő maga párhuzamba állítja (például Tamás apokrif evangéliuma, Fülöp, Mária evangéliuma), semmilyen közvetlen irodalmi kapcsolatban nincsenek vele. Hosszasan részletezi, hogy az említett iratokban a házasság és a jegyesség képes beszéd, amellyel legfeljebb másodlagosan érveltek a házasság mellett vagy ellen.


A sajtó azonban mindezt nem idézte. Legfeljebb azt, hogy a töredék (ha egyáltalán valódi) az első nyilvánvaló bizonyíték arra vonatkozóan, hogy egyes keresztények úgy gondolták, Jézus házas volt. Márpedig King szerint erről a kérdésről az evangéliumok semmit nem közölnek. A töredék hitelességét kétlő jeles tudósok véleményét is csak másnap ismerhette meg a magyar nagyközönség.

De vajon nem provokatív-e evangéliumról beszélni egy nyolcsoros szöveg esetében, amely még a töredék nevet is alig érdemli? King szerint a „Jézus feleségének evangéliuma” elnevezés célja, hogy megkönnyítse a modern eszmecserét – de hozhat-e könnyebbséget az, ami sokakat azonnal félrevezet? Ha King olyan alaposan mutatja be a jegyesség korabeli spirituális jelentését, miért számol minden további nélkül azzal, hogy Jézus „házasságát” itt természetes értelemben kell venni? Az evangéliumok írtak Jézus szüleiről, rokonairól, vagyis elmondták a legfontosabbat a családjáról. Jézus sem volt közömbös a házasság kérdései iránt. Tiltotta a válást (Mk 10,1–12). Azt állította, hogy „nincs hova lehajtania a fejét” (Mt 8,20). Egyesektől nőtlenséget kért (Mt 19,29), s ezzel talán gúnyt is aratott (Mt 19,12).

Ezek után úgy látjuk: az evangéliumok csendje beszédes csend, amely Jézus különleges személyére, egyediségére hívja fel a figyelmet. Személye kezdettől fogva szorosan összefonódik Isten országának hirdetésével, a radikálisan másokért élt élettel (vö. Mk 10,45). Hogy ebben a nagyvonalú életben a II. vagy IV. század talán szabályt keresett a saját életére (King), nem csoda. Ám hogy a XXI. század nem találja benne önnön mélységét, az súlyos veszteség.

a szerző a Győri Hittudományi Egyetem tanára