Könyvespolcra
Báger Gusztáv keresztény költő, egészében az. Keresztény egzisztencialista, mint Léon Bloy, a valóság éles szemű elemzője, tárgyak, események transzponálója, vagy mint T. S. Eliot, aki bankhivatalnok is volt. Báger közgazdász, egyetemi tanár.
Könyvespolcra
„Az isteni teljesség felé haladva semmi olyan nem történt és nem is történhet velünk, amit ne lehetne jóvátenni” – ez az igencsak elgondolkodtató mondat szerepel a Mire megyünk Istennel? című Philip Yancey-könyv borítóján. A felhőkarcolók előtt halványsárgán világító lámpás, a sötét felhők mögül egyre fényesebb és simogatóbb napsugarak bukkannak elő. A remény mindenütt jelen van, legyen bármily nagy és szorongató a sötétség. Meglátni ugyan nem mindig sikerül, mert a szenvedés okozta fájdalom lelki vakságot (is) okozhat.
Könyvespolcra
Teológusok vitáiban újra és újra előkerül, hogy vajon a keresztény lelkiségben milyen szerepe van a tapasztalatnak. André Louf szerint, aki a Mont des Cats trappista közösségét vezette évtizedeken keresztül, nemcsak fontos helye van a megtapasztalásnak, de jól elkülöníthetők annak fokozatai is. Mindezeket a gondolatokat A spirituális élet útján című könyvben magyarul is olvashatják az érdeklődők.
Parallax – nézetek kora
Még talán megütközést is kelthet sokakban – hitre, felekezetre való tekintet nélkül –, ha országunk elnevezésével ilyen nyelvi játékot űzünk. Részben jogosan is, hiszen már több mint húsz esztendeje nyugtázhatjuk örömmel és néha keserűséggel is, hogy már nem vagyunk „népköztársaság”, amint voltunk negyven esztendőn át, 1949-től 1989. október 23-áig. Akkor az ország megnevezéséből ünnepélyes méltósággal és rendszerváltó elszántsággal elvontuk a „nép”-et. A mai viszonyok kritikusai meg is jegyezhetik, hogy azóta az ország vezetői mindennel foglalkoznak, csak a néppel nem. Majd újabban kevesebb közös örömmel és büszkeséggel a megnevezésből elvettük a köztársaságot, amit nem lenne tárgyszerű összemosni antidemokratikus, netán diktatórikus szándékokkal. Magyarország lettünk, maradtunk, ami mindig is voltunk.
Vannak olyan történelmi építmények, amelyeket nem lehet teljesen rekonstruálni, ugyanakkor mégis fontos feladat volna a megőrzésük, hiszen egyedülálló emlékeink. Ilyen a IV. század folyamán kiépített Csörszárok is, amelyet szeptember közepén kiemelten védetté nyilvánítottak, s ezzel hivatalosan is elismerték: „A lelőhely kivételes tudományos jelentőséggel bír, és nemzetközi, illetve országos szempontból is kiemelkedően fontos.”
A Csörsz-árok a Dunakanyar vidékétől indul, és végighalad az Alföld északi részén kelet felé, majd délre fordul, és az Al-Dunáig húzódik.
Gyakran visszatér a két nagy evangéliumi példázat: Az irgalmas szamaritánus meg A tékozló fiú. Főleg az utóbbi. Persze minden időszerű és „fönségesen” igaz, ami az Írásban olvasható, s a többször szürkének érzett mondatok rejtélyében szent költészet rejlik, mivel sugalmazott minden szó…
Nos, a tékozló. Hányszor veszi magára az utalást valaki; tőle függ, hiszen személyre szabott példabeszéd, mégis egyre inkább „társadalmi méretű” lesz, ahogyan halad a történelem ideje. A múlt századelő egyik kiválósága, a francia Léon Bloy egyik könyvében olvasni, hogy az erkölcs, a magatartás egyre jobban az ágostoni dimenzióval mérhető, vagyis bűntan helyett a szeretet mértékével: a bűn a szeretet fogyatékossága, amely a teljes embert érinti, tehát már létkérdés a polgári morálban is, ami hányszor farizeusi!
Emlékezés Klebelsberg Kunóra
„Amerre néztem, mindenütt könyveket láttam” – emlékezett vissza a híres szobrászművész, Búza Barna azokra az alkalmakra, amikor megfordult a pesthidegkúti Klebelsberg-villában. A nem tehetős családból származó, de nagy tehetségű Búza Barna képzőművészeti tanulmányait Klebelsberg segítette, és előrehaladását személyesen is ellenőrizte.
Gróf Klebelsberg Kunó 1932. október 11-én hunyt el. Sokan és okkal tartják őt a magyar történelem legnagyobb hatású kultuszminiszterének. A székesfehérvári ciszterci gimnáziumban tett érettségi után Budapesten, Berlinben és Párizsban folytatott jogi és államtudományi tanulmányokat, majd szerzett doktorátust. 1922 és 1931 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium élén állt. Miniszterségének kilenc éve alatt számos jelentős kulturális esemény történt. Segítette a határokon kívül rekedt kolozsvári és pozsonyi egyetemek új otthonra találását Szegeden, illetve Pécsett. „…irányítása alatt zajlott le a magyar közoktatás-történet egyik legnagyobb szabású iskolareformja” – írta róla Mészáros István művelődéstörténész (neveléstörténész) professzor. Már 1926-ban meghirdette a nyolcosztályos népiskola tervét. A magyar művelődésügy szempontjából alapvető fontosságú volt, hogy Klebelsberg ötezer, főként tanyasi iskolát létesített.