A természet törékeny suttogása ez
A levelek zizegnek
„Nem szeretlek” –
Mondod halk sajnálattal
Talán nem is így szavakkal
Inkább kék pillantásokkal

érintésedért reszket az ajkam
de te megkövezed minden vágyam
a tisztességtelent s a tisztességeset is
pedig kipréseltél a szívedből
és a szeretet ösvényein
megváltottál engem

                                         Maricának
szeretném hinni
én én vagyok magamnak és neked
s te az enyém
mintha csak sejtenénk
hol és hogyan kezdődött a szerelem a szívben
de egy érintésünkből tudom mi az a szerelem
a többi tőlem lehet akár néma csend
mintha csak sejtenénk
hol és hogyan folytatódik a szerelem
(pedig tudni tudjuk)
hisz régről ismerlek

tudod gyönge vagyok
mint az ember általában
most is
belém égetted
valótlan jelenlétedet
festett hajadról ujjaim
mégis nyomtalanul
leperegnek

Lehullunk mint
Hús a csontról és
Bőr a húsról
Lehullunk mint halottaink
Elhasznált életünkről

A hónap költője

Október költője az Új Ember hasábjain Barnás Márton. Ha hozzátesszük, hogy civil, kenyérkereső foglalkozása szerint a (szerkesztőségünknek is otthont adó) budapesti Központi Papnevelő Intézet portása, máris megérkeztünk egy fontos témához: a mai magyar humán értelmiség sajátos helyzetéhez. Mostanság jártunkban-keltünkben tapasztalhatjuk: számos diplomás ember – kényszerűségből vagy önként – olyan munkakört vállal, amelyben messze túlképzettnek minősül. A szakterületével meghasonlott ügyvéd a köztisztasági vállalat kukáskocsiján dolgozik; egy képzőművész végzettségű lány üzemi takarítónő, és felmosás közben csak úgy, a maga gyönyörűségére József Attila verseit szavalja; kisgyermekes anyukák utcaseprőként szolgálnak egy-egy aluljáróban, miközben fejhallgatójukból klasszikus zene szól.

John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című könyve nekünk, történelem szakosoknak 1967-ben ajánlott olvasmány volt. Vagy kötelező? A Nagy Októberi Szocialista Forradalomról szólt. Nem tudtuk, hogy a szerző megrendelésre írta – a novemberi forradalomról. Nem emlékszem, hogy elolvastam volna a riportszerű kötetet. Az biztos, hogy beleolvastam. A címet az első pillanattól irigyeltem. Ha 1956-ról hiteles könyv születhetne – gondoltam –, annak címe csakis az lehetne: Tizenkét nap, amely megrengette a világot. Reméltem, hogy valaki egyszer majd ilyen címmel írja meg 1956 magyar forradalmának hiteles történelmét.