Különleges ókeresztény sírkamrákat találtak Pakson, a római kori katonai tábor, Lussonium közelében zajló feltáráson – adta hírül múlt héten az MTI. 1969-ben bukkantak rá arra a katonai diplomára, amely az egykori Duna-meder fölé magasodó Bottyán-sáncon a római kori erődítmény létére utalt – ma itt, a dunakömlődi dombháton található Tolna megye első és eddig egyetlen konzervált ókori romkertje. A jelenleg is zajló nemzetközi projekt célja, hogy a Duna-menti limes vonalának közép-európai szakaszát – mint az európai kulturális örökség részét képező régészeti emléket – az UNESCO világörökségi listára jelölje.

A várost átszelő Gave de Pau folyó a napok óta tartó hatalmas esőzés miatt október 20-án kilépett medréből, és vízzel, iszappal öntötte el Lourdes alacsonyabban fekvő részeit. Mintegy négyszázötven zarándokot kellett kimenteni szálláshelyéről. A grottát egy méter magasan árasztotta el a víz, a tér és az oltár is víz alá került néhány napra.

Ezen a szent helyen, a Szűz 1858-as megjelenéseinek helyszínén, ahová zarándokok milliói járnak hittel gyógyulást keresve, emberek százainak élete és egészsége került veszélybe. Hogyan lehetséges ez? Miért nem hárította el ezt a csapást az Úr? – teszik fel sokan a kérdést. Az iszapkatasztrófa, a házakat, hidakat magával sodró áradatok akár a klímaváltozás következményei, akár az elvezető árkok tisztításának elmulasztásából adódnak, akár pedig az emberi bűnök gyümölcsei, rendszerint soha nem azok bűnéből erednek, akik áldozattá válnak. Mindenesetre kétségbevonhatatlanul mutatják, mennyire ott munkálkodik a bűn az emberi történelemben.

Egy mohos oszlopra emlékszik.
Annak dőlt, míg nézte a sötét menetet.
Erős férfiak vitték a testet, azét, kit addig apjának nevezett.
Egy hűs ajtófélfára emlékszik.
Annak tapasztotta lázas homlokát.
A nagykapu csukódott.
Elhagyták, és elhagyta akkor ő is önmagát.
Elmúlásokra emlékszik, melyekből váratlanul kélt a feltámadás.
Megtanulta, hogy áldott a halál, mert általa kezdődik valami más.