A hét kérdése
Az utóbbi hetekben egymásnak ellentmondó nyilatkozatok jelentek meg a sajtóban az euró itthoni bevezetésének szükségességéről. Ezzel egyidejűleg az IMF-fel kötendő (vagy éppen nem kötendő) hitel-megállapodásról is ellentétes tartalmú vélemények látnak napvilágot. E sokunk számára túlságosan bonyolultnak tűnő kérdéskörről Csaba László közgazdászt, egyetemi tanárt kérdeztük.
– Véleménye szerint bevezetik-e az eurót, és szükség van-e erre az érdemi lépésre?
– Az euró bevezetése minden kis, nyitott gazdaság számára előnyös. Kézzelfogható előnyökkel jár mindazon gazdasági szereplők számára, akik nem a valutaspekulációból és az erről szóló elméletek gyártásából élnek. Némileg megnehezíti a pénzügyminiszter és a jegybanki vezetés életét, de megkönnyíti sok millió háztartás, családi vállalkozás, közintézmény – például a kórházak – életét. Kiszámíthatóvá teszi a gazdasági környezetet, amennyiben kiveszi a jelenlegi jelentős kamatkülönbözetet és árfolyam-bizonytalanságot a gazdasági szereplők életéből. Miközben a gazdasági szereplők számára elvileg és gyakorlatilag is hasznos lenne, e lépéstől a kormányzat láthatóan húzódozik. Ennek egyik oka az, hogy az inflációs célt, ami három százalék, az elmúlt tizenkét évben egyszer sem tudtuk elérni, visszaesésben sem. A másik ok pedig az, hogy ehhez igen fegyelmezett költségvetési politikára és nem utolsósorban hitelességre is szükség lenne. Az utóbbi három évben az államháztartás fegyelmezettebb lett, de a hitelesség a számos rögtönzés, évközi rángatás következtében inkább romlott.
