Czóbel Marianna szakrális művei

Czóbel Marianna zománcművész alkotásaiból nyílt kiállítás Kaposváron a Somogy Megyei Kormányhivatal Galériájában. A kaposvári művész harminc éve jegyezte el magát ezzel a míves technikával, amely már az ókorban is ismert volt. ASzent Koronát is rekeszzománccal díszítették. Az apró koronalemezek felnagyított másai is láthatók a népes közönség előtt megnyitott tárlaton, csakúgy, mint ahogyan a Koordináta- tengelyünk című, aranyozott rekeszzománccal készített kereszt. A mintegy félszáz darabos kollekcióban megelevenedik az ősi mese- és mondavilág; szarvasok nyomába eredhetünk, hogy belépjünk hazánk kapuján, de láthatjuk a hun király, Attila képzeletbeli díszes kardját, s a rekeszzománcok mellett sodronyzománc képekből is ízelítőt kapunk e bámulatos iparművészeti technikából. A Jogarőrzők című alkotáson négy páva vigyáz a királyi hatalmat szimbolizáló „kellékre”. Visszafogott színvilágával, leegyszerűsített kontúrjaival festett fakazettás templomi mennyezetet idéz az Apostolok című munka, de megjelenik a négy evangélista, a Szent Család és a gyermek Jézus is.

Honoré Daumier karikatúrái a Szépművészetiben

Egyik kolléganőmről készítettem egyszer egy rajzot, nem is igazán karikatúrát, inkább csak egy portrévázlatot… Odajött, meglátta az asztalon a papírlapot, megfogta, összetépte, és ezzel a mozdulatával el is mondta a véleményét. Ebből látszik, hogy egy rajz, portré vagy egy karikatúra nem hagyja közömbösen az embert, indulatokat válthat ki, amelyek akár a tettlegességig is fajulhatnak. A karikatúra nem biztos, hogy mindig a legelőnyösebb oldalunkat, a legjobb tulajdonságainkat mutatja meg. Mi pedig szépnek, fiatalosnak, vonzónak szeretnénk látni magunkat. A karikatúra különös mostohagyermeke a képzőművészetnek, művészkörökben általában nem sokra becsülik. Nem véletlenül nevezik a humoristákat az úgynevezett könnyű műfaj művelőinek. „Nagy tévedés lenne a karikatúrát alsóbbrendűnek tartani. A műalkotások között nincsen hierarchia” – írta annak idején Edmont Duranty művészeti kritikus.
Honoré Daumier a karikatúrarajzolás igazi klasszikusa volt.

kezemben a Nap hullámzik
vacogó almát rágcsálok
a csutkát elhajítom
valaminek vége
van

A természet törékeny suttogása ez
A levelek zizegnek
„Nem szeretlek” –
Mondod halk sajnálattal
Talán nem is így szavakkal
Inkább kék pillantásokkal

érintésedért reszket az ajkam
de te megkövezed minden vágyam
a tisztességtelent s a tisztességeset is
pedig kipréseltél a szívedből
és a szeretet ösvényein
megváltottál engem

                                         Maricának
szeretném hinni
én én vagyok magamnak és neked
s te az enyém
mintha csak sejtenénk
hol és hogyan kezdődött a szerelem a szívben
de egy érintésünkből tudom mi az a szerelem
a többi tőlem lehet akár néma csend
mintha csak sejtenénk
hol és hogyan folytatódik a szerelem
(pedig tudni tudjuk)
hisz régről ismerlek

tudod gyönge vagyok
mint az ember általában
most is
belém égetted
valótlan jelenlétedet
festett hajadról ujjaim
mégis nyomtalanul
leperegnek

Lehullunk mint
Hús a csontról és
Bőr a húsról
Lehullunk mint halottaink
Elhasznált életünkről