Lourdes árvíz után

A várost átszelő Gave de Pau folyó a napok óta tartó hatalmas esőzés miatt október 20-án kilépett medréből, és vízzel, iszappal öntötte el Lourdes alacsonyabban fekvő részeit. Mintegy négyszázötven zarándokot kellett kimenteni szálláshelyéről. A grottát egy méter magasan árasztotta el a víz, a tér és az oltár is víz alá került néhány napra.

Ezen a szent helyen, a Szűz 1858-as megjelenéseinek helyszínén, ahová zarándokok milliói járnak hittel gyógyulást keresve, emberek százainak élete és egészsége került veszélybe. Hogyan lehetséges ez? Miért nem hárította el ezt a csapást az Úr? – teszik fel sokan a kérdést. Az iszapkatasztrófa, a házakat, hidakat magával sodró áradatok akár a klímaváltozás következményei, akár az elvezető árkok tisztításának elmulasztásából adódnak, akár pedig az emberi bűnök gyümölcsei, rendszerint soha nem azok bűnéből erednek, akik áldozattá válnak. Mindenesetre kétségbevonhatatlanul mutatják, mennyire ott munkálkodik a bűn az emberi történelemben.

A gyermekek és a gyász

Kérdések és válaszok az elmúlásról

„A nagyi elment” – szülők nemegyszer ilyenformán intézik el a családi haláleset témáját gyermekük kérdésére válaszolva. Nem beszélnek nekik nyíltan az elmúlásról, vagy épp ködösítenek. De vajon helyesen teszik-e? Nem lenne-e jobb, ha ölükbe ültetnék őket, s egyszerűen azt mondanák: „Kicsim, a nagyi bizony meghalt”? Ha bátran, világosan elmagyaráznák nekik, igazából mit is jelent elmenni. Többek közt e kérdéseinkkel kerestük fel Singer Magdolna írót, veszteségekkel foglalkozó terapeutát.

– Gyakori, hogy a szülők családi haláleset során mindenféle kegyes hazugsággal próbálják megkímélni gyermekeiket. Érthető az aggodalmuk, ám a pillanatnyi előnyért később nagy árat fizethetnek a gyerekek. Ők metakommunikatív szinten is érzékelik, hogy megváltozott valami, látják, hogy a felnőttek szomorúak s kérdésekkel zavarba hozhatók, a válaszok pedig nem adnak magyarázatot a bennük felmerülő számtalan újabb és újabb kérdésre. Miért ment el a nagyi, s miért nem jön vissza? Mikor láthatom újra? Ha beteg, miért nem látogathatom meg? S ha Isten magához vette, mert szerette, akkor anyut is magához veheti?

Áldott

Egy mohos oszlopra emlékszik.
Annak dőlt, míg nézte a sötét menetet.
Erős férfiak vitték a testet, azét, kit addig apjának nevezett.
Egy hűs ajtófélfára emlékszik.
Annak tapasztotta lázas homlokát.
A nagykapu csukódott.
Elhagyták, és elhagyta akkor ő is önmagát.
Elmúlásokra emlékszik, melyekből váratlanul kélt a feltámadás.
Megtanulta, hogy áldott a halál, mert általa kezdődik valami más.

Gyerekszáj

Kirakós

Négyéves keresztlányommal az élet nagy kérdéseiről beszélgetünk. Képletesen mondom neki valamire, hogy mi, emberek, így vagyunk összerakva. Ő pedig kikerekedett szemmel kérdez vissza: „Összerakva? Az ember kirakós?”

Virág Veronika,
Budapest

Ültessünk gyümölcsfákat!

Régen a ház körüli kertből nem hiányozhattak a gyümölcsfák. Mára a gyepből és díszbokrokból álló pihenőkert lett a divat. Ahogyan egyre drágulnak a gyümölcsök, érdemes ismét haszonnövényeket telepíteni a kertbe.

Ássunk a kert napsütötte részében egy méterszer egy méteres, 70 centiméter mély gödröt. A föld felső 10-20 centiméteres rétegét tegyük külön (a gödör egyik oldalára), mert ez értékesebb, mint az altalaj, a többi földet pedig hányjuk a másik oldalra. Ezután szórjunk a gödör aljára 10 cm vastagságban érett szerves trágyát, majd erre kerüljön az elkülönített feltalaj. Ám mielőtt ebbe a munkába belekezdenénk, úgy válasszuk meg a majdan terebélyesre növő gyümölcsfa helyét, hogy az ne vessen árnyékot a szomszéd házára, kertjére.

Pápaszem

Október a látás hónapja. Igaz, lassan búcsút intünk neki, de a szemünk világára egész évben szükségünk van. A szemüvegesek pedig jól tudják, az okuláréra úgyszintén. Talán kevesen hallottak arról, hogy ez utóbbi nélkülözhetetlen segédeszközt egy ferences szerzetesnek köszönhetjük. Az angol származású Roger Bacon könyveinek hatására Olaszországban az 1280-as években készültek el az első, szövegre helyezhető olvasólencsék. A létezésükről korabeli festmények is tanúskodnak. Az egyik ilyen, legkorábbi és legismertebb kép Conrad von Soest alkotása (képünkön) 1403-ból, amelyen az egyik apostol szemüveg segítségével tanulmányozza a Szentírást.

Kékfestők nyomában

A marokverők viselete aratás idején egyszerű ruhadarabokból állt: bő „föstőszoknya”, parget alsószoknya, fehér gyolcsból varrt blúz, fejkendő. Nagyanyámék a „föstőszoknyához” való anyagot a dunaföldvári vásárban szerezték be, ahol a helyi kékfestő műhely mindig igen szép portékákkal jelent meg. A szakma vízigényessége miatt jobb helyre nem is telepíthette volna cégét 1836 körül Velis József, akinek leszármazottai továbbvitték a mesterséget.

Wittenbergi tükör

A vándort már messziről útba igazítja a karcsú, nyolcvannyolc méteres vártorony, amely az égbe szökik, és jelzi Wittenberg városát. A várhoz közeledve megpillanthatjuk a híres templomot is, amely az UNESCO világörökség része. A mostani vár elődje már az 1100-as években itt állt. Azóta sokszor átépítették. Az ismert kápolnát több száz évvel később illesztették hozzá. Jeles mesterek keze munkáját őrzi, olyanokét, mint Lucas Cranach Elder, Albrecht Dürer, Jacopo de’Barbari, Tilman Riemenschneider. Az épület mégsem e kiváló művészek alkotásai révén vált elsősorban híressé, hanem egy kapu miatt.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.