

© 2015 copyright Új Ember Szerkesztőség és Kiadóhivatal • Fejlesztés és karbantartás: MáriaMédia - Segítelek
Egy mohos oszlopra emlékszik.
Annak dőlt, míg nézte a sötét menetet.
Erős férfiak vitték a testet, azét, kit addig apjának nevezett.
Egy hűs ajtófélfára emlékszik.
Annak tapasztotta lázas homlokát.
A nagykapu csukódott.
Elhagyták, és elhagyta akkor ő is önmagát.
Elmúlásokra emlékszik, melyekből váratlanul kélt a feltámadás.
Megtanulta, hogy áldott a halál, mert általa kezdődik valami más.