Európai ünnep volt

A magyar miniszterelnök ünnepi beszédében ennek ellenére hangsúlyozta: „Európának meg kellene értenie, hogy nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül pedig nincsen lelke.” Holott erre a lélekre természetesen szüksége van a nehéz körülmények között reformokat előkészítő és megvalósító kormánypolitikának és a parlamenti többségnek is. Például akkor is, amikor mérlegelniük kell a pedagógus-életmodell bevezetésének halasztását, a tanárok fizetésemelésének fájdalmas késleltetését vagy akár a családi csődvédelem bevezetését, amely azoknak a családoknak biztosítana védelmet, amelyek már nem képesek segíteni magukon, de még rendezhető a helyzetük.


A Nobel-békedíjas Európai Unió, miután kereszténydemokrata alapítói, Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi elindították a megvalósulás útján, hamar elvesztette lelkét, és egyik válságból a másikba sodródott. Ma – a kissé talán elsietett bővítés után – egyik legsúlyosabb válságát éli át. Ha egy államférfi ilyen helyzetben bírál, nem Európa-ellenes, inkább európai felelősséggel gondolkodik.

Orbán Viktor bírálata az európai közösség melletti kiállással társult: a munkaalapú gazdaság, a mindenkire érvényes szabályok, a közös erkölcsi mérce, a vállalt kötelezettségek megtartása, az európai intézmények tisztelete mellett foglalt állást.

Október 23-ai nemzeti ünnepünkön arra a forradalomra és szabadságharcra emlékeztünk, amely Európának annak idején abban az értelemben adta vissza a lelkét, hogy leleplezte balos téveszméit, s amely után az öreg kontinens legalább a menekült magyarokkal keresztény európai módjára bánt.