Légi jelenségek

Már az általános iskolában megtanultuk, hogy az emberi élethez nélkülözhetetlen levegő körülbelül hetvennyolc százalékban nitrogénből és huszonegy százalékban oxigénből áll, a maradék egy százalékot pedig argon és más elemek, vegyületek alkotják. A Föld légkörének összetétele azonban nem volt mindig ilyen. A 4,6 milliárd éve kialakult égitestünket övező elsődleges őslégkör főképpen hidrogén- és héliumgázból, kisebb mértékben metánból, vízgőzből, ammóniából és kén-hidrogénből állt. A körülbelül 3,8 milliárd évvel ezelőtti, fokozatosan hűlő Föld kérge megszilárdult, de légkörében az oxigénszint alig érte el az ezredrészét a jelenleginek. Az őslégkör szén-dioxid-koncentrációja sokkal magasabb volt, mint napjainkban. Már ekkor is léteztek óceánok, kontinensek, és jelen voltak az élet nyomai.


Forradalmi változás akkor következett be, amikor megjelentek az egysejtű cianobaktériumok, amelyek a hidrogént a víz felbontásával nyerték, és végtermékként oxigént bocsátottak a környezetbe. A fotoszintézis mai formája tehát már 3,5 milliárd évvel ezelőtt is létezett, s a légkör összetétele a bioszférával kölcsönhatásban alakult tovább. Az oxigén felhalmozódása a levegőben 2–2,5 milliárd évvel ezelőtt indult meg. Ezzel együtt csökkent a légköri szén-dioxid mennyisége, s vele együtt mérséklődött az üvegházhatás, amelyet viszont ellensúlyozott a Nap egyre intenzívebb sugárzása. Az oxigén szintjének növekedésével emelkedett az ózonkoncentráció is. Mivel az ózonréteg elnyeli az ultraibolya-sugárzást, az élet a felszíni vizekben és a szárazföldeken már öt-hatszáz millió évvel ezelőtt megjelent. A szilur korban (négyszáznegyvennégy–négyszáztizenhatmillió éve) az oxigénszint a jelenlegi tizedére emelkedett. Körülbelül négyszáz millió éve a mai szint körül stabilizálódott a légkör oxigéntartalma, és megjelentek az első magvas növények. A légkör kémiai stabilitása, valamint az éghajlat stabilitása kulcsfontosságú a bioszféra számára, mert az alkalmazkodáshoz évmilliókra van szükség.

A Föld és a Nap légkörének határa hatvannégyezer kilométer magasságban húzódik, de természetesen nem beszélhetünk éles határvonalról. A levegő a földfelszín közelében a legsűrűbb. Az alsó nulla–húsz kilométer vastagságú réteg a troposzféra. Döntően itt zajlanak az időjárási jelenségek, s ez az élettere az emberiségnek is. A levegő összetétele a földfelszíntől húsz–huszonöt kilométer magasságig nem változik, és a változás még ötven kilométer magasságban is csekély.

A meteorológia, amely a légkör folyamatainak és jelenségeinek feltárásával, előrejelzésével és szabályozásával foglalkozik, a tudomány és a technika fejlődésének köszönhetően a XIX. század közepén alakulhatott önálló tudományággá. Akkoriban hazánkban még légtüneménytannak nevezték, s a kifejezés igen szemléletesen utalt a tanulmányozott jelenségek körére. A légkör folyamatainak megismeréséhez a megfigyeléseken keresztül vezetett az út, s ma is ez az alapja minden kutatásnak és szolgáltatásnak. A nemzeti meteorológiai szolgálatok feladatainak ellátásához nélkülözhetetlen a világméretű együttműködés. Ezt korábban az 1873-ban megalakult Nemzetközi Meteorológiai Szervezet irányította, amely 1950 óta az ENSZ kormányközi, szakosított szervezeteként Meteorológiai Világszervezet néven működik, s hazánk is tagja. A tiszta levegő nagy érték, saját magunk és utódaink életének is nélkülözhetetlen közege. Vigyázzunk rá!