Advent
Várakozunk…
Valójában egész életünk várakozásokból áll.
Gyerekfejjel áhítozunk, hogy egyszer végre majd „nagykorúként” valódi döntéseket hozhassunk az életünkről és ne apu-anyu tegye meg ezt helyettünk. Fiatal felnőttként sikerekre vágyunk, és – mint Ali Baba meséjében a Szezám nevű kapu előtt – várjuk, hogy a titkos nyílás kitáruljon, bebocsátást adva a kincsekkel teli életbe, ami vagy nagybetűs vagy nem, de szükséges terep, hogy egyéni küldetésünket végigjárjuk rajta. Később, benőtt fejjel már inkább békére, nyugalomra, az iram lassulására vágyunk, és ez talán megadatik, talán nem. Aztán bizony eljön az az idő is, amikor a Végre várakozunk, s ha lehetséges lenne, minden várakozást legeslegelölről kezdenénk.