Csupán „félreérthető kijelentés” lett volna? Először is: egy parlamenti képviselővel nem fordulhat elő, hogy egy fontos és a holokauszt óta rendkívül kényes kérdésben félreérthetően foglaljon állást. Ha az illető még gyakorlatlan a szólásban, fogalmazza meg mondanivalóját írásban! Ilyen esetben az élőszó helyett indokolt és teljesen megengedhető a felolvasás.

Sajnos azonban Gyöngyösi Mártonnak, a Jobbik frakcióvezető-helyettesének november 26-án elhangzott és nagy vihart kavart parlamenti kijelentése nem félreérthető volt, hanem nagyon is egyértelmű: „Pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus (tudniillik a gázai konfliktus) kapcsán annak, hogy felmérjük: (…) a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára.”

Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius és Semjén Zsolt miniszterelnök- helyettes vezetésével november 27-én ülést tartott a vatikáni–magyar vegyes bizottság.

A felek megállapították, hogy a tárgyalások a kölcsönös figyelem és együttműködés szellemében megfelelően haladnak előre – tájékoztatta a testület ülése után az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője.

Legutóbb október 4-én ülésezett a testület. Semjén Zsolt akkor azt mondta, hogy a felek külön-külön bizottságokban áttekintik a 1997-es vatikáni szerződés teljes szövegét, és csak ezt követően kerül a megállapodás módosítása a főbizottság elé.

A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kiemelte: az 1997-es vatikáni szerződés újratárgyalására azért van szükség, mert mára gyökeresen megváltoztak a körülmények, a jogszabályi környezet, és új alkotmány, egyházügyi törvény, adótörvény, köznevelési és felsőoktatási törvény lépett életbe.

(MTI)

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága budapesti székházában ültek beszélgető-asztalhoz a püspöki kar állandó tanácsának tagjai, valamint a református és az evangélikus egyház püspökei. Az advent első vasárnapját megelőző, idei harmadik találkozót közös imádsággal kezdték az egyházi vezetők.
A találkozó résztvevői testvéri hangulatban osztották meg egymással az ökumenikus együttműködéssel kapcsolatos örömteli tapasztalatokat és a nehézségeket. A kapcsolatok további mélyítése érdekében megerősítették szándékukat a rendszeres, nyílt párbeszéd folytatására.

A Corvinus és a Pázmány megállapodása

A magyarországi gazdaság- és társadalomtudományi képzés és kutatás megújítása céljából stratégiai együttműködési megállapodást kötött november 28-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem.

A megállapodás értelmében a két budapesti felsőoktatási intézmény a jövőben szorosan együttműködik a tudomány egyes különösen aktuális területein megvalósuló fejlesztésekben.

Minden gyermek értékes kincs, és a kallódók felemelése nem csupán jótékonykodás, hanem a jövőről való racionális gondoskodás is – hangsúlyozta Böjte Csaba ferences szerzetes november 27- én Brüsszelben, a katolikus intézmények szociális és humanitárius tevékenységéről tartott konferencián.
A rendezvényt Surján László magyar kereszténydemokrata párti EP-alelnök szervezte. A tanácskozáson Michael Schöpf, a Jezsuita Menekültszolgálat (JRS) európai regionális igazgatója beszámolt arról, hogy a szolgálat a kontinens tizennégy országában nyújt segítséget a világ különböző tájairól érkező menedékkérőknek, migránsoknak.

A hét kérdése

Rendhagyó idegenforgalmi tanácskozást tartottak Szombathelyen az adventi időszak küszöbén. A szervezők fő célkitűzése az volt, hogy felhívják a figyelmet Nyugat-Dunántúl turisztikai erősségeire: a hiteles alapanyagokból készülő helyi termékekre, az adventi vásárokra, legfőképpen pedig a szakrális értékekre. Az Ízek és imák elnevezésű kampány részleteit Tama István, a Magyar Turizmus Zrt. regionális igazgatója osztotta meg velünk.

– Kampányukat hangsúlyozottan az adventi időszakra időzítették. Milyen gondolatok jegyében alakították ki szakmai koncepciójukat?

– A turizmus eszközeivel szeretnénk bemutatni, hogy a karácsony nem pusztán a bevásárlásról szól – az adventi készülődés nem azt jelenti, hogy beszerezzük az ajándékokat és az ünnepi vacsorához szükséges élelmiszereket. A valódi ünnepléshez belső készülődésre is szükségünk van. Fontos felkeresnünk egy térség szakrális emlékhelyeit, feltérképeznünk a zarándokutakat, a lelkigyakorlatos lehetőségeket.

Bevallom, engem időről időre elbűvöl, amikor életünkben összefonódik a szent és a hétköznapi, pontosabban a szent és a – ne féljünk a szótól! – közönséges. Talán mások is így vannak ezzel; bizonyára nem véletlen, hogy az egyház szentjei közül azok a legnépszerűbbek, akik őszintén feltárták előttünk átlagos emberi arcukat. Assisi Szent Ferenc a legkisebb állathoz is lehajolt, a teremtett világ legapróbb részletének is örült, Néri Szent Fülöp kedvelte a huncut tréfákat, Bosco Szent János kézen járt az utcagyerekek szórakoztatására, Boldog II. János Pál pedig egy rettentő hivatalos ünnepségen fickósan pörgette a levegőben a sétabotját, miközben önfeledten mosolygott. (Az erről készült filmkockák tanúsága szerint a mellette álló, iszonyú komoly udvari papok aggodalmas ábrázattal azonnal figyelmeztették is, hogy hűha, őszentsége, viselkedjék már, mit fognak szólni az emberek – ám a pápa válaszul csak vállat vont: ugyan már, az emberek felszabadultak akarnak lenni…)