Csöndesség

Elhagyott kolostor csöndje
Csöndje a pestisben
Kihalt tanyának
A már soha ki nem nyitó
Vágóhidaknak
Július délben tarlón át
Év első napján hegyre fel
Ilyen csönd növekszik bennem
Szülés utáni első pillanat

Pater et mistica

és csak néztem hogy törnek
fel torkából az angyalok
és lengik be kéken fényesen
a plafonra feszített eget

mondtam takarja le arcát
mint Mózes a hegyről
jövet és úgy tartsa azt
a táblát ne tévesszem
össze napszemével.