Karácsonyváró készülődés egy ötgyermekes családban

Tamásék a káposztásmegyeri plébániához tartozó megannyi sokgyermekes család egyike. Öt gyermek tíz év alatt – ez a család „mérlege”. A gyermekek egytől egyig pajkosak, cserfesek s elevenek – mit is mondjak, olyan igaziak! Az édesanya, Bese Nóra francia–portugál–hittan szakos tanár, az apuka, Tamás Csaba európai uniós ügyekkel foglalkozó jogász. Fiatalok, nyitottak, lazák. S így készülnek családostul a karácsonyra.

„Hát, a fenyőfát, a vacsorát, az ajándékokat!” – sorolják a gyerekek egymást is túlharsogva, mit szeretnek leginkább a karácsonyban. Gondosan készülődnek az ünnepre. A legnagyobb, a kilencéves Csaba meséli: van egy táblázatuk, amelyben napi jó cselekedeteik szerepelnek. Míg az egyik megteríti az asztalt vagy kitereget, a másik zoknikat párosít, játékokat pakol, a konyhában tesz-vesz.

Családi CD-album – meglepetés az ünnepre

Anya írt, apa komponált, Ábel szavalt, Panka lelkesedett. A szelíd és nőies, mégis kellően határozott meggyőzésnek is köszönhetően a Tatán élő, kétgyerekes Gulya család meglepetéseként a közelmúltban napvilágot látott egy karácsonyi CD-album, amelynek különlegessége, hogy a komolyzenei hangszerelésű darabokat szimfonikus zenekarral, gyermek- és vegyes karral vették fel.

– Az évek során megelégeltük, hogy adventben és a karácsonyi időben alig tudtunk minőségi zenét hallgatni és hallgattatni a gyerekeinkkel – árulta el az előzményekről Gulya Kinga, aki végzettsége szerint pedagógus. – Érlelődött bennünk egy modern stílusban hangszerelt, a legismertebb egyházi szerzemények mellett az ünnepkörről szóló saját művekből összeállított album létrehozásának gondolata.

Beléptem az osztályba. Csörömpölés zaja, majd lehulló ablaküvegszilánkok fogadtak.

A szél becsapta az ablakot – hangzott rögtön a magyarázat. Küldtem a hetest a gondnokhoz, aki intézkedett is nyomban. És mintha mi sem történt volna, folytattam a tanítást.

Néhány óra múlva elmeséltem az osztályfőnöknek, mi történt. Már tudott az ügyről, és nála volt egy gyerek ellenőrzője is. Kiderült, az ablak egy röpülő tolltartótól tört ki, amely éppen abban a pillanatban érintkezett az üveggel, amikor beléptem a terembe. Én azonban már csak az üvegszilánkokat láttam mindebből, és elhittem, amit a gyerekek mondtak.