Váratlan régészeti lelet megtalálásával zárult a Herman Ottó Múzeum április óta tartó ásatása. A miskolctapolcai barlangfürdő előtt egy, a XI. században épült kör alakú templom falaira bukkantak. A történészek több mint száz éve keresik a városnak is nevet adó Miskolc nemzetség monostorát, amely az 1500-as évek harcai során pusztult el.
Rendíthetetlen nyárpártiként az emberiségnek azon hányadához tartozom, akik számára komoly fejtörést okoz, ha egy tízes listán fel kell sorolniuk a tél örömeit. Talán, ha hatig eljutok. De abban a hatban már eleve benne van a név- és születésnapom. A lajstrom bővíthető az adventtel, a karácsonnyal, esetleg az első hóval. No és a korcsolyázással. Ez utóbbi olvastán bizonyára mások is felkapják a fejüket. A budapesti korisok már november derekától hódolhatnak szenvedélyüknek, hiszen megnyitotta kapuit a budapesti Városligeti Műjégpálya. Az impozáns környezetben már régóta siklanak ilyentájt a fiatalok és a lélekben örökre ifjak. De vajon mióta is?
Könyvespolcra
Amikor 2005-ben Joseph Ratzingert választották pápává, „személyében a katolikus egyház legjelentősebb teológusa lett Szent Péter utódja”. Így kezdi Christoph Schönborn bíboros XVI. Benedek Isten velünk van mindennap című könyvének előszavát. Azzal, hogy a Hittani Kongregáció prefektusa a katolikus egyház feje lett – teszi hozzá a bécsi érsek –, a hit hirdetése vált első számú feladatává. Eközben azonban a teológus sem húzódott hátra, csak a világ nagy kérdéseire irányuló figyelmét ettől kezdve még nagyobb lelkipásztori odaadásnak kellett jellemeznie.
Jókai Anna nyolcvanéves
Barátai, pályatársai, tisztelői köszöntötték Jókai Annát nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Erdő Péter bíboros is méltatta az alkotót. „Azt hiszem, hogy az a nagy az írókban, költőkben, hogy saját gazdagságukat, színeiket, felismeréseiket tovább tudják adni” – fogalmazott az MKPK elnöke, majd hozzátette: „A magyar kultúra hálás lehet, amiért olyan írót kapott, mint Jókai Anna.”
Parallax – nézetek kora
A modern társadalmat individualista világnak látjuk, ahol a gondolkodás és cselekvés középpontjában az ember, az emberről mint egyénről való gondolkodás áll. Ez az emberközpontú gondolkodás nem olyan régi a történelemben, és nem is jellemző minden kontinens kultúrájára. De a világ gazdagabbik fele az elmúlt száz, kétszáz évben egyre inkább ebben az irányban fejlődött. Olyannyira, hogy a társadalomkutatók mind erőteljesebben vetették fel a kérdést: mi szervezi az embereket közösséggé, társadalommá. Mi tartja össze őket? A válaszok sokfélék, s a róluk való elmélkedés ma is haszonnal járhat.
Évfordulók nyomában Sára Sándorral
Húsz éve, 1992. december 24-én kezdte meg adását a Duna Televízió. Az intézmény küldetését mások mellett Sára Sándor fogalmazta meg, aki 1993-tól hét éven át e médium elnöke volt. Az operatőr-rendezővel Krónika című, újra műsorra tűzött legendás dokumentumfilm-sorozata kapcsán beszélgettem. Először azonban a Faludi Ferenc Akadémia – közelmúltban lezajlott, a hűség témájával meghirdetett – filmszemléjéről kérdeztem, amelynek zsűrielnöke volt.
– Kíváncsian mentem el. Szívesen tettem eleget a felkérésnek, szeretek dokumentumfilmeket nézni. Kedvelem a fiatalok munkáit, mert az ember a legtöbb esetben tanul belőlük. A mezőny elég kiegyenlített volt olyan értelemben, hogy nem voltak igazán kiemelkedő filmek, viszont az átlagszínvonal nagyon jó volt. Mindig elcsodálkozom azon, és jó érzéssel tölt el, hogy a fiatalok szeretnek filmet készíteni. Fontos, hogy az új generáció átvegye a stafétabotot. – Milyen lehetőségei vannak ma egy dokumentumfilmesnek?
Pörkölt mogyoró, gesztenye,
hajnali fagytól pozsgás arcok.
Melegség önt el: egy dal,
a pattogó parázs kis országunk
összetartja.
Az ismeretlen Istennek is
állítottak a görögök egy szobrot.
Néhány száz istenség nyüzsgött
a hellén spirituális tőzsdén,
de ennek a köztudottan titokzatos
Úrnak volt a legmagasabb árfolyama.
Az Ismeretlen és Láthatatlan Úr
erősebb és hatalmasabb volt
mindenki másnál.