Teremtésvédelem
Advent első vasárnapja van, valami újnak a kezdete. Karácsonyig a várakozás, az elmélyülés időszaka vár ránk, és egyben átlépünk a meteorológiai tél kapuján is. Hogy mit látunk előre, és mit nem, azt a jövő dönti el. Megalapozott vagy akár csak bulvár szintű jóslatok alapján sokan már ilyenkor tájékozódni próbálnak afelől, hogy milyen is lesz a tél. A népi regula azt tartja: „Ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog.” De vajon meg tudjuk-e mondani, valóban így lesz-e? Mennyivel előre lehet meghatározni az időjárás alakulását? Hol vannak az előrejelzés határai?

Szigorúan véve a kiindulási alap az, hogy a légkör matematikai értelemben kaotikus rendszer, amely jövőbeli tulajdonságainak előjelezhetősége szempontjából nagyon érzékeny a kezdeti értékekben megtalálható pontatlanságokra. Ez annyit jelent, hogy még a viszonylag jó lefedettségű magyarországi meteorológiai állomáshálózat adatainak mennyisége és pontossága sem elegendő ahhoz, hogy akár csak két hétre előre nagy biztonsággal megmondhassuk, milyen lesz az időjárás egy adott napon.

Új egyházi évet kezdünk, nemsokára vége a naptári évnek is, ráadásul mi, katolikusok nemrég a hit évébe is beléptünk. Megannyi lehetőségünk van tehát a határhúzásra, hogy elszakadjunk megszokott, rögzült hibáinktól, és végre tegyünk valamit azért, hogy jobbak legyünk. De mennyi határhúzásra van szükségünk, hogy tényleg változtassunk, mennyi fogadkozásra, hogy tartós eredménye legyen?

A „világ” is egyre jobban szereti az adventet. Hangulatot látnak benne, sejtelmes varázst, színes gyertyákat a fenyőkoszorún, a karácsonyvárás intimitását egy kandallós szobában. Adventi koncert lesz a sportcsarnokban, fogyókúra otthon és sorban állás a kreatív hobbibolt pénztáránál. Néri Szent Fülöpre gondolok, aki élete vége felé folyamatosan azt kérdezte: mikor kezdünk el végre jót tenni?