„Szegények mindig lesznek veletek”

A jelenlegi gazdasági világhelyzet miatt sokat, alighanem túlságosan is sokat beszélünk a pénzről, az anyagi szempontokról. Ettől a jelenségtől a hívő keresztény sem függetlenítheti magát teljesen. Az ember testből és lélekből áll, ezért lelki szükségletei mellett a testieket is figyelembe kell vennie, ki kell elégítenie. A gazdasági élet mindenekelőtt a testi szükségletek javát szolgálja. Maga Jézus sem zárkózott el a pénz használatától; úgy viszonyult hozzá, hogy „meg kell adni a császárnak, ami a császáré”. Megváltónk azt is fontosnak tartotta, hogy kenyérkereső munkát végezzünk, hiszen „a mennyei Atya is szüntelenül munkálkodik”. Ám arra is intett, hogy e világ fiaival ellentétben ne aggodalmaskodjunk, mert azzal nem javul a gazdasági helyzetünk – a lelkünk pedig belebetegedik. A hegyi beszédben Jézus azt mondja: „…jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek. (…) Elég a napnak a maga baja.”

Róma várja a fiatalokat

Az idei esztendő utolsó és az újév első napjaiban taizéi találkozóra várják az Örök Városba a kontinens fiataljait. Az olaszországi – nem csupán a római – közösségek hónapok óta készülnek az eseményre, hogy bebizonyítsák: a mai társadalomban is meg lehet jelenni a hit és bizalom jeleként. A vendéglátók kíváncsian várják, hogy a közel harmincezer imádkozó, vidám fiatal miként változtatja meg fővárosuk hangulatát, s vajon hogyan befolyásolja majd az érkező vendégek „közös Európáról” alkotott felfogását annak megélése, hogy befogadják őket egy-egy idegen családba. December 28-ától ezekre a kérdésekre is választ kapnak a Rómába érkezők és az őket vendégül látók. Ökumenikus kezdeményezésként a taizéi találkozó a katolikus mellett más felekezethez tartozó családokat is arra késztet, hogy megnyissák ajtajukat a fiatalok előtt.

Adományok az élet védelméért

A közvetlen segítség mellett az élet kultúrája iránti tiszteletét is szerette volna kifejezni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, amikor támogatta a Katolikus Karitász akcióját, melynek köszönhetően korszerű inkubátorok kerülhetnek tizennégy kórház koraszülött osztályára – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros december 12-én, a Medicor Elektronikai Műveknél megtartott ünnepségen. A jelentős sajtóérdeklődés mellett zajló eseményen egyházi vezetők, valamint Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár és a vállalat szakembereinek jelenlétében adták át a Katolikus Karitász karácsonyi adományát annak érdekében, hogy a megszületett gyermekek már életük első pillanataiban magas színvonalú ellátáshoz juthassanak.

Az ember méltósága

Erdő Péter bíboros előadása a Pázmány egyetemen

A Collegium Esztergom és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) együttműködésében szervezett Érték! Értem? című előadás-sorozat keretében Erdő Péter bíboros tartott előadást a PPKE Információs Technológiai Karon december 5-én Ki az ember? címmel. Ebből az előadásból közlünk részleteket.
Ki hát valójában az ember? Erre keressük a választ, és ettől a választól függ helyünk a világmindenségben, életünk értelme, célja és értéke. (…)

Ismét útra kel a vándorbölcső

Régebben, főleg faluhelyen nem volt szokatlan, hogy miután a gyermek kinőtte a bölcsőt, s várható volt egy másik – rokon vagy ismerős – kisbaba világrajövetele, már az ő számára készítették elő a ringó fekhelyet, amely az új jövevény békés alvását addig szolgálta, amíg ismét meg nem született egy új élet… Egy-egy tartósabbnak bizonyuló bölcső így nemritkán akár több nemzedéket is kiszolgálhatott.

A 2009-ben Kopp Mária által alapított Három Királyfi Három Királylány Mozgalom gyermekszülésre buzdító felhívása hozta felszínre Czotter András asztalosmester emlékeinek mélyéről azokat az élményeket, amelyek édesapja keze nyomát viselő, vörösfenyőfából készült saját bölcsőjéhez kötötték. Az a bizonyos bölcső azóta is vándorol egyik családtól a másikig, néha felbukkan, s aztán ismét eltűnik az ismerősök szeme elől.

A plébános vacsoráján

Az újevangelizáció útjai

Budapesti Alpha-kurzusunk második estéje éppen befejeződött kis, VIII. kerületi egyházközségünkben. Már túl voltunk a vasárnap délutáni szentmisén is, a „keresők miséjén”, ahol gitáros énekekkel és missziós szentbeszéddel hirdetjük Jézus Krisztust az érdeklődőknek, utána pedig még személyes imádságot, beszélgetést is felajánlunk. A legvégén a csapat még egyszer összegyűlt egy születésnapos felköszöntésére, de aztán a legtöbben hamar hazaindultak. Másnap munka, a gyerekeket iskolába kell küldeni…

Már csak egyik munkatársunk téblábol itt, egy kissé zavartan viselkedő, negyven év körüli nő társaságában. Plébánosunkra várnak, aki néhány testvértől a kapuban búcsúzkodik. Amikor visszatér, Emma, a nehéz sorsú asszonyok fáradhatatlan védelmezője hozzá fordul:

– Bemutatom Ildikót. Üti-veri a férje, az életét mentve menekült el otthonról. Három napja egy elhagyott nyilvános vécében alszik. Jól ismerem, kezeskedem érte. Nincs valami ötleted? Plébánosunk negyvenes, mások bajára mindig érzékeny, gyors észjárású férfi. Egyet gondol, szemüvege kettőt villan, és már döntött is. Angol nyelven telefonál egy Pest környéki kisváros női szállójának főnöknőjével…

Isten hogyan kezdte?

Megfontuk adventi koszorúinkat, vásároljuk a fenyőfákat, mert otthonainkban karácsonyfák állítására készülünk.

Európa pedig – Szent Benedek, Szent Cirill és Metód Európája, az Uniót megálmodó atyák: Robert Schuman, Alcide de Gasperi, Konrad Adenauer Európája – Betlehem Szülötte nélküli karácsonyra készül.

A titokzatos betlehemi istálló, a mennyei fényben nyájukat legeltető pásztorok nem illenek szellemi tájképünkbe. A szent éj varázsa felszakadozott. Az elbeszélések, amelyek arról szólnak, hogy azon az éjszakán csodálatos módon minden megváltozott, nem hatnak meg bennünket.

Miért tagadják milliós tömegek az Istent? Talán meggyőződtek róla, hogy nincsen? Miért hagyják el milliók a vallásukat? Talán rájöttek, hogy tévedtek? Dehogy, egyszerűen áldozatai lettek a propagandának.

Az összefogás bizonyítéka

Van még jó hírünk

Tízéves a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, és az eltelt egy évtized – ahogyan Böjte Csaba fogalmazott – annak bizonyítéka, „mennyi jóság, szolidaritás, irgalom és összefogás van az emberekben. Ha nehézségek, gondok adódnak, nem szabad meghátrálni, mert úgy hiszem, az Isten olyan feladatot ad, amelyet meg is tudunk oldani. Egyszerű pedagógusként is tudom, hogy a nehéz feladatok megoldása által többek leszünk, s az Úristen is azt szeretné, hogy felnőjünk, kibontakozzunk.”

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.