Bodnár Zénó sífutó tizenhét évesen bizonyított a téli olimpián

Az Európai Olimpiai Bizottság friss döntése értelmében 2017-ben Győr adhat otthont az ifjúsági nyári olimpiának, s ez jelentős siker hazánk számára. Az Innsbruckban tavaly megrendezett első ifjúsági téli olimpián kilenc magyar sportoló vett részt. Közülük az egyik az akkor tizenhét, ma már tizennyolc éves Bodnár Zénó volt. A gyöngyösi Vak Bottyán János Katolikus Szakközépiskola negyedik osztályos tanulója és a Budapesti Vasas SC sportolója szép eredményt ért el sífutásban. Szívesen beszélt a versenyről, ahol hetven ország ezernél is több, tizennégy és tizennyolc év közötti sportolója mérte össze erejét tizenöt sportágban.

Beszélgetés Kállay Emillel

– A piaristák néhány éve újra jelen vannak Erdélyben, éppen a székelység egyik központjában, Csíkszeredán. Milyen erdélyi hagyományokra tekint vissza a rend?

– A piarista rend Erdélyben is gazdag hagyományokkal rendelkezik. A Trianon utáni időktől Erdélyhez soroljuk az egykori Partiumot is, a Nagyvárad– Szatmárnémeti által jelzett ívet. 1725-ben Nagykárolyban indult meg az élet a piaristák számára, itt nyitottak iskolát, majd ezután 1717-ben Besztercén, 1730-ban Máramarosszigeten, ugyancsak 1730-ban Szentannán, 1741-ben Medgyesen, 1776-ban Kolozsváron, 1788-ban pedig Temesváron kezdtük meg az ifjúság nevelését. Nem mindegyik intézmény bizonyult tartós alapításnak, minden a gyermeklétszámtól függött. Egészen 1948-ig létezett a temesvári, a kolozsvári, a máramarosszigeti és a nagykárolyi iskola. A Székelyföldre a piaristák korábban nem jutottak el. Székelyföldhöz legközelebb Medgyes volt, ahol 1741-től 1789-ig működött piarista fenntartású iskola.

Találkozás Oláh Arré Éva szobrászművésszel

Belépünk a Szent Péter tér bal oldalán levő, Luigi Nervi által tervezett, VI. Pál pápa nevét viselő hatalmas terembe. Szerdánként, az általános kihallgatások alkalmával egyszerre több ezren találkozhatnak itt a szentatyával a világ minden részéről. Közel kétméteres corpus, ha jobban megnézzük, kereszt fogad a bejárat mellett. Az emberiség legnagyobb drámáját, ugyanakkor legnagyobb reménymozzanatát – a keresztre feszített Krisztust – számtalan módon ábrázolták, minden művészi értékükkel együtt szinte már „megszoktuk” a Krisztus-kereszteket. És akkor elénk kerül ez az alkotás!

A Nagyfalván (ma Mogersdorf) található schlösslbergi békeút az ezredforduló válasza egy nemzetközi jelentőségű történelmi eseményre. 1664-ben, a szentgotthárdi csatában több európai ország egyesült seregei indultak harcba a török ellen. 1964-ben, a csata háromszázadik évfordulóján még fel sem merült az osztrák–magyar közös békeút létesítésének gondolata. Nálunk ekkor még javában épült a kommunizmus. Határőreink élesre töltött fegyverekkel „védték a békét”, s a túloldalon felállított, tizenöt méter magas betonkereszthez még éveken át csak gondolatban zarándokolhattak el, akik a határ innenső oldalán éltek.

December közepétől nem fáznak többé a „torony” lakói

Sólyom László harmincmillió forintos adománya Veszprémben újabb jelentős lépéshez segítette hozzá a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot. A szervezet 2009 óta próbálja új vágányra állítani a város szélén magasodó, tízemeletes – korábban „pokoli toronynak” nevezett – épület lakóinak életét, ami csak a ház rendbetétele, műszaki felújítása és részleges tatarozása révén lehetséges. De ami a legfontosabb: a szeretetszolgálat munkatársai az itt élő emberek gondjainak megértésével, velük együttműködve, köztük élve próbálnak hatni, és nem „csodamódszerekben”, hanem a jelenlét erejében, a csendes fejlődésben hisznek. Emberöltőkre terveznek, ahogyan azt a volt köztársasági elnök sajtótájékoztatójukon is hangsúlyozta.