Hivatások bölcsője Horvátnádalja

Megszületünk, felcseperedünk, aktív életet élünk, és amikor eljön az idő, a másvilágra kell távoznunk. Amíg élünk, időnként kimegyünk a temetőbe emlékezni szeretteinkre. Jó a Kerepesi, a Késmárki, a Sásdi sírkertben sétálni, ahol számos híres ember síremlékét láthatjuk, sírfeliratát olvashatjuk el.

A Nyugat-Dunántúlon járva eljutottam a már Körmendhez csatolt, egykor azonban még önálló településként létező Horvátnádaljára. A faluközpont felé gyalogolva keresztül kellett mennem a temetőn, a templomkerten, s közben valami megragadta a figyelmemet.

A béke útja Nagyfalván

A Nagyfalván (ma Mogersdorf) található schlösslbergi békeút az ezredforduló válasza egy nemzetközi jelentőségű történelmi eseményre. 1664-ben, a szentgotthárdi csatában több európai ország egyesült seregei indultak harcba a török ellen. 1964-ben, a csata háromszázadik évfordulóján még fel sem merült az osztrák–magyar közös békeút létesítésének gondolata. Nálunk ekkor még javában épült a kommunizmus. Határőreink élesre töltött fegyverekkel „védték a békét”, s a túloldalon felállított, tizenöt méter magas betonkereszthez még éveken át csak gondolatban zarándokolhattak el, akik a határ innenső oldalán éltek.

Zarándoklat Maria Bildbe

Amikor földrajztanár édesapám 1962-ben nagy nehezen végre útlevelet kapott, nem Bécsbe indult bevásárló-körútra, mint akkoriban a magyarok közül sokan, hanem a Szentgotthárdi csatamezőre és környékére látogatott el. Ötven évvel később, nyugdíjas lévén, követtem útját. Közvélemény-kutatást végeztem a magyar búcsújáró helyekről. Az eredmény lehangoló volt: a megkérdezettek az ország mai határain belül található zarándokhelyet is keveset ismertek, a történelmi, Nagy-Magyarország területéről pedig csupán Csíksomlyót említették.