Hivatások bölcsője Horvátnádalja

 

Régen az emberek szinte mindig a templom köré temetkeztek. A hajdani sírokból azonban ma már csak néhányat láthatunk. A horvátnádaljai templom mellett található temetőben két márványtáblás keresztet állítottak: az egyiket az ősök emlékére, a másikat az itt született lelkipásztorok tiszteletére. A kettő között egy régi kőkereszttel ellátott népies – talán barokk stílusú –, feltűnően jó állapotú, szépen gondozott síremlék látható, amelyet friss virágok díszítenek. A kereszten a megfeszített, alatta koponya sípcsontokkal. A lent kiszélesedő sírkövön a feszület alatt jól olvasható szöveg keltette fel a figyelmemet:

„Itt Fekszik Henits Anna
Hét Papok Nevelő Annya
kik közül 4.nek édes Szülője
3.nak pedig igaz Nevelője
Meg holtt 1796. 31. Januar
Élt 72 eszt.”

Gyürki László pápai prelátushoz fordultam felvilágosításért: vajon ki lehet az a hét pap, akiket a sírban nyugvó hölgy felnevelt? Tőle tudtam meg, hogy már korábban is sokan érdeklődtek e síremlék után.

A falu neve is arra utal, hogy a török elől menekülő horvátok lakták e környéket. Mára a község már elmagyarosodott, de a nevek még őrzik viselőik származásának emlékét.

A közeli szentpéterfai Németh János tanító, iskolaigazgató irodalmi formában írt e sírról. A plébánia anyakönyveiben kutatva megtalálták a szülők és az édes-, illetve nevelt gyermekek adatait. 1731. április 23-án az akkori plébános, Aács János régies kézírása szerint: „Anna apja Spaics Miklós, anyja Mesetics Ilona, a család eredete ex Nádalla.” Henits Anna leánykori neve tehát Spaics (más írásmód szerint Spaits) Anna volt. Henits Miklóssal kötött házasságot (sajnos ebből az időből nem maradt fenn a házasultak anyakönyve, így az időpont ismeretlen). Férje módos gazda, aki egy híres takács fia volt. A kor szokása szerint ő is felvette a férje nevét, így őrizte meg az emlékezet. Az édesanya 1796. január 31-én hunyt el, s még abban az évben követte őt a férje is.


 

Gárdonyi Géza 1884-ben a közeli Sárváron volt tanító, tán ekkor láthatta Henits Anna sírkövét, és ez ihlette a Paizs Anna című vers megírására, melyben az anya hét papgyerekéről emlékezik meg gyönyörűen.

Tény, hogy Gárdonyi anyja Szőlősgyörökről származik, a családjában Henits és Pajzs nevek is találhatók; de hogy egy anyának több pap gyermeke lett volna, eddig nem bizonyított. Az első világháborúban eltűnt sírkő felirata:
Itt nyugszik Pajzs Anna
hét papnak az anyja
ötnek a szülője
kettőnek nevelője
Kik lehettek Henits Anna édes- és nevelt gyermekei?

Henits József 1757. szeptember 25- én született. Ő Henits Miklós és Spaics Anna három pap fia közül a legidősebb. Nagybátyjának és unokabátyjának példája is hathatott rá, akik jezsuita, illetve ferences rendi szerzetesek voltak. Kőszegi jezsuita gimnáziumi, majd veszprémi szemináriumi tanulmányai után 1781-ben szentelte pappá Bajzáth püspök. Csurgó, Somogyvár, Pápa, Nagyganna plébánosa volt. Ez utóbbi helységben – a római Pantheon mintájára – az Esterházyak klasszicizáló stílusú kerek templomot építettek családi kriptával. A felszentelésen részt vett Henits József is. Hazafelé a kocsija felborult, s az elszenvedett zúzódások következtében 1818. augusztus 25-én meghalt. A kriptában temették el.

Henits György 1767. december 17-én született. Pozsonyi és szombathelyi teológiai tanulmányok után 1791. augusztus 28-án szentelte pappá Szily püspök a régi vártemplomban, bizonyára díszes vendégek előtt, hiszen másnap tették le az új székesegyház alapkövét. Bántornya, Alsólendva, Tótszentmárton, Tömörd, Nagypöse (ma Gyöngyösfalu) voltak szolgálati helyei. Ez utóbbi településen hunyt el 1808. április 21-én.

Henits Miklós 1775. április 13-án született. A veszprémi és a pozsonyi szeminárium elvégzése után – akárcsak bátyját – őt is Bajzáth püspök szentelte fel 1800. augusztus 29-én. Kaposvár és Barcs után Buzsákon volt plébános, ahol húsz évig szolgált. Templomot épített Öreglakon és Táskán. 1824. május 13-án Buzsákon halt meg, sírja már nincs meg.

A nevelt gyerekek:

Spaics Péter 1735. május 25-én született, szülei Spaics Miklós és Ilona voltak, Henits Anna testvéröccse és felesége. Tanulmányait Trencsénben és Kassán folytatta, majd Nagyszombatban doktorátussal fejezte be. 1765-től a nagyszombati egyetem tanára lett, mértant, katonai és civil építészetet tanított, később Bős (ma Gabčíkovo) plébánosa lett és maradt huszonhat éven át. Itt is halt meg 1797. május 22-én.

Spaics György, Henits Anna második nevelt fia, apjának második feleségétől született. 1750. március 7-én Bacsón lépett be a ferences rendbe, ekkor kapta a László nevet. A teológiát a budai vízivárosi rendházban végezte. Tanár és bajai, majd budai házfőnök, később ügyvivő tartományfőnök lett. 1799. január 5-én Budán halt meg.

Spaics István kereszteléskor a György, a jezsuita rendben pedig az István nevet kapta a noviciátus után. Budán tanított, majd 1795-től a székesfehérvári gimnázium igazgatója lett. Nagy ásványgyűjteménye volt. 1804. március 28-án hunyt el.

Henits János 1751. június 20-án Henits Antal és Katalin gyermekeként született, Henits Anna negyedik nevelt fia tehát férje révén rokona. Nádasd plébánosaként negyvenévesen halt meg1791. január 14-én.

Kétszáz éve a figyelmetlen kőfaragó tán a nevekre figyelhetett, s ezért tévesztette el a számokat. Helyesen ugyanis ezt kellett volna írnia a sírkőre: háromnak anyja, négynek nevelője. De a mai paphiányban erre a kis tévedésre ne is figyeljünk oda!

A sírban nyugvó Henits Anna családjának példája talán elgondolkodtatja a mai szülőket és ifjakat is. Bárcsak több gyermeket vállalnának a családok, és – ha az Isten is úgy tartja helyesnek – bárcsak ne fogyatkozna a papok száma! A sír történetének ismertetésével erre szerettem volna felhívni a figyelmet most, a papszentelések idején.
Fotó: Techet József