Beszélgetés Bíró László családreferens püspökkel
„Ha a magyar társadalom csupa ideális, boldog családból állna, akkor az ország maga lenne a boldogság szigete Európában” – írja legutóbbi körlevelében Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke. Az egyház mindig úgy tekintett a Szent Családra, mint a keresztény családok mintaképére. József, Mária és a gyermek Jézus közös életének példájáról és néhány időszerű problémáról kérdeztük a püspök atyát.
– Ön a Szent Családról írva megjegyzi, hogy arra a mieinkhez nagyon hasonló családként érdemes gondolnunk, amelynek bizonyára éppúgy megvoltak a maga nehézségei és aggodalmai, mint nekünk napjainkban. Hogyan tekint a Szent Család tagjaira? Életüknek mely mozzanatait ajánlja különösen a figyelmünkbe?
– A Családok VII. Világtalálkozójára felkészítő katekizmusban találkozhatunk a következő gondolattal. József álmában intést kap: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy megölje!” (Mt 2,13). József átlátja a helyzetet, dönt és cselekszik. Még aznap éjszaka elindul az övéivel Egyiptomba. Egy gyönyörű kifejezést használ itt a katekézis: ezzel vált főszereplőjévé saját életének. Ebben példakép lehet József. A mai családok sokszor csak sodródnak a hétköznapokban. Nem hoznak döntést, kezüket széttárva csupán ennyit mondanak: nekünk is alkalmazkodnunk kell a korhoz. Az embernek azonban egyszer határoznia kell ahhoz, hogy saját életének főszereplőjévé lehessen. Szintén a katekizmus teszi fel azt a kérdést, hogy mi a Szent Család misztériuma. És a János-evangélium szavaival válaszol is: „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,12). A világ nem fogadta be, de Mária és József befogadták őt.
