Többévnyi szünet után újra van magyar könyvesboltja Pozsonynak. Az üzlet a magyar kultúra napjának alkalmából nyitotta meg kapuit a pozsonyi magyar intézet nappali kávézójában. Létrehozásának ötlete tavaly ősszel merült fel, és az indokolta, hogy a városban már évekkel korábban megszűnt az utolsó magyar könyvesbolt is.
Kiskertünkben nemrég kinyílott a hóvirág. Néhány napig úgy hitte, eljött az ő ideje, azután hirtelen vastag hóbunda alatt találta magát, s igen hideg, fagyos napokat kellett túlélnie. Majd egyszer csak megszólalt a fekete rigó, a hó elolvadt, s a tavaszi szél hírmondója borzolta barátságosan a kis virág törékeny leveleit. Mostanában nehéz eldönteni, vajon milyen évszakban járunk. Hol jeges úton csúszkálhatunk, hol meg a sarat dagaszthatjuk. A tél olykor inkább a tavaszra emlékeztet. Böjti szelek fújnak, a fák-bokrok rügyei nyiladozva lesik a jó időt. Hamarosan véget ér a farsang is, lejár a vígság, a mulatozás, az evés-ivás ideje.
Gyermeklélek
Meghalt a nagypapa a kórházban. Hatéves Anna unokámnak ezt mondták a szülei: „A Tata nem jön többé haza, mert felment a mennyországba a Jézuskához.” Mire ő ezt válaszolta: „Még szerencse, hogy nem halt meg.”
Lázár Lászlóné,
Halásztelek
Világ-nézet katolikus szemmel
Öngyilkosság hozta meg a győzelmet – ezzel a rendíthetetlenül derűlátó címmel hívta fel a figyelmet a közszolgálati televízió reggeli műsorának szerkesztője a minap a soron következő beszélgetésre, melyre az adott alkalmat, hogy az MTI egyik külsős fotósa, Lakatos Péter nyerte meg idén a World Press Photo első díját hírkép kategóriában. A fénykép címe: Pokoli zuhanás. Egy férfit látunk rajta, aki, miután felgyújtotta magát, a mélybe ugrott a budapesti Szabadság híd sokszorosan halálos emlékű turulmadaráról.
Sokkoló kép. Évről évre jó néhány ilyesféle mutatványt tüntetnek ki a legrangosabbnak számító nemzetközi médiafotós megmérettetésen. Szétroncsolt vagy megcsonkított emberi testek, katasztrófák kétségbeesett sérültjei, halálos áldozatok, gyászukban üvöltő nők és férfiak, megalázott vagy az éhen pusztulás küszöbén fetrengő gyermekek látványát rögzítik e fotók. S mi nézzük őket. Mert mutatják? Vagy azért mutatják, mert nézzük? Mi is ez? Tájékoztatás? Felvilágosítás?
Álmom feketén
teríti ki fátylát:
aludj el, remény,
aludj el, kívánság!
A fák árnyéka, füst módjára gomolyogva,
terül a ködös folyóra,
amíg az igazi lomb közül a magasból
a méla gerlepanasz szól.
(2.)
Végtelen fasor…
Fölébe hajol
sápadtan az ég.
Érzed-e, be jó
e ránkboruló
lombos menedék.
Új-Zélandon
A szigetországot hat hónapon belül másodszor sújtotta földrengés február 21-én. A6,3 erősségű rengés az ország második legnagyobb városában, Christchurchben sok épületet és az anglikán székesegyházat is romba döntötte. Egy február 23-i jelentés szerint hetvenöt halálos áldozatot emeltek ki a romok alól, és háromszáz személy sorsa még ismeretlen. A miniszterelnök Új-Zéland történelme legsötétebb napjának nevezte a földrengés idejét. – Új-Zéland több mint négymillió lakosának tizenöt százaléka katolikus. A szentatya fájdalommal értesült a Christchurch városát megrázó földrengés híréről és az áldozatok nagy számáról. Barry Philip Jones püspöknek címzett táviratában a pápa együttérzéséről és imádságáról biztosította a lakosságot.