Ha az 1848-as forradalomra gondolunk, Kossuth, Petőfi, Jókai, Vasvári Pál, Irinyi József neve juthat elsőként eszünkbe. A Pilvax kávéházban vitatkozó fiatalemberek jutnak eszünkbe, akik fegyvert fogva küzdöttek az elnyomók ellen. Férfiakra emlékezünk, politikusokra, huszártisztekre, nemzetőrökre, közkatonákra. Holott a márciusi ifjak mellett álltak bátor asszonyok és leányok is. Ők is a szabadság mellett tettek hitet.

BuBi nem egy mesefigura, és arról sincs szó, hogy ismét divatba jönne a hajdani frizura. BuBi a Budapesti Biciklirendszer. Jövő tavasszal az is kerékpárra pattanhat a fővárosban, akinek nincs saját bringája.

Párizsban, Rómában, Brüsszelben, Münchenben és sok más európai nagyvárosban már régóta sikeres a biciklikölcsönző-rendszer. A BuBi olyanok számára biztosítja majd a városi kerékpározás kényelmét és gyorsaságát, akik valamiért nem tudják vagy nem akarják a saját biciklijüket használni, vagy esetleg nincs saját kerékpárjuk. Cél, hogy a biciklik csak az utazás idejére legyenek használatban, és ugyanazt a bringát minél többen használják egy nap, nemcsak a fővárosiak, de azok is, akik átutaznak vagy turistaként látogatnak Budapestre. Az első fél óra díjmentes lesz, a rendszeres felhasználók BuBi-kártyával, az esetiek pedig bankkártyával tudnak majd fizetni.

Az egri termálfürdő területén élő platán lett Európában az év fája. A versenyre Bulgária, Csehország, Írország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia nevezett be egy-egy legendás történetű fát. A verseny e különleges fák segítségével szeretné felhívni a figyelmet történelmi és természeti értékeinkre és védelmük fontosságára.

Amikor Andrissal reggel a Kiskunságba érkeztünk, napfényben fürdött a puszta, és a szerte csillogó vadvizekben az ég kékje tükröződött. Bugyit elhagyva az útszéli fákon sordélyok énekeltek, a legelőn szerelemtől megittasodott nyulak kergették egymást, és a fűben ott voltak azok a kitépett szőrcsomók is, amelyek az egymásnak ugró, pofozkodó, a nőstények kegyeiért harcoló kanok lovagi tornáiról tanúskodtak. Nem sokkal később Andris túzokokat vett észre. Nyolc kakas volt együtt, egyikük, talán a napfény hatására, dürögni kezdett. Először csak a farktollait tárta szét, de néhány perc múlva már egy sátorozó, kifordított szárnyú, fehér tollait csábítva mutogató, a dürgés minden pompáját bemutató kakasban gyönyörködhettünk. Mintha csak március lett volna.

Kulcskérdés

Németországban élő unokáimat gyakran elhozták hozzám a szüleik, és én vigyáztam rájuk. Egy alkalommal misére indultam velük, s ahogy bezártam a lakást, veszekedni kezdtek, hogy melyikük viheti a kulcsot. A vitát rövidre zárva azt mondtam nekik: „Egyikőtöknek sem adom oda, a templomban nem kell a kezetekbe kulcs.” Nagy nehezen belenyugodtak. A templomban aztán beültünk a szokásos helyünkre, az első padba. Egyszer csak odahajol hozzám a kisebbik, Sweni, és kezével az előttünk álló Péter-szoborra mutat: „Nézz csak oda! Annak a plébánosnak miért lehet a kezében a kulcs?”

Tamás Jánosné,
Sükösd