Van közöd hozzám?

A Hit és Fény közösség lelkigyakorlata

Megérintette a földet így március elején a tavasz. Sál se kell, megnyílik a télikabát. Nyílik a kedvünk is, hisz ez a lelkigyakorlat új találkozást is hoz: határon innenről és túlról érkeznek a Hit és Fény közösség csoportjai – értelmi fogyatékos emberek, szülők és segítők. Itthon vagyunk: ismerős a közeg, a hangok, dallamok, mozdulatok, gesztusok – ismerősek az arcok. Úgy hiszem, mindig is azok voltak. De ismerem őket, valóban? És magamat? Magammal hogy állok?

A közösségi lét három kiemelkedő eseménye köré rendeződik a hétvége: találkozás, ütközés és kiengesztelődés. Ezek valódisága, mondhatni, a jó közösség fokmérője. Mindhárom nap van egy-egy elmélkedés e témákról, s ezenkívül sor kerül még kiscsoportos megosztásokra, megjelenítésre a szívtelen szolgáról szóló példázat alapján, és van éneklés, ima, tánc, kézműves műhely, sportjátékok, valamint csoportos séta a Halászbástyán.

„Nem hallják a szívem panaszát”

Találkozás a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által támogatott Underdog zenekarral

– Noha légvonalban körülbelül ötven méterre vagyunk, olyan bonyolult idejutni, hogy inkább kocsival jövök magukért – mondja a telefonba Kocsis Mihály –, és ez a képtelenül ható állítás máris izgalmas kalanddá változtatja számomra az Underdog zenekarral való találkozásunkat. Néhány perces, kanyargós autóutunk egy erdőn át vezet, és ettől úgy érezzük, mintha egészen magunk mögött hagynánk a várost, sőt mintha egyenesen egy másik világba érkeznénk. Nemsokára kiderül: csakugyan ez történt.

Az épület, amelyben a zenekar próbaterme van, a máltai szeretetszolgálat idősotthona. Már messziről hallani, hogy zajlik a próba, akkora a zenebona, ám ez a lakókat – mint megtudjuk – a klubszoba szerencsés elhelyezkedése miatt egyáltalán nem zavarja. Ezt kissé meseszerű elemnek érzem, de kezdem megérteni: eljött a pillanat, amikor el kell engednem „az erdőn túli világ” szabályait, „bölcsességét”.

Új utak a katekumenátusban

Felnőtt megtérők a plébániákon

Húsvétkor részesülnek a katekumenek a különböző szentségekben. A legalább másfél éves felkészülés után vannak, akiket ekkor keresztelnek, mások elsőáldozók lesznek. Vízer Dániel számára már véget ért a katekumenátus, Szabó Petrának még tart, Tornyai Gábor atya pedig évente elindítja az érdeklődők számára a felkészülést. Ők hárman mesélnek az egyházközségbe csatlakozás örömeiről és nehézségeiről.

Első személyes találkozásom Jézussal

– Amikor összegyűlt a csapat, meggyújtottunk egy gyertyát, és elmondtunk egy rövid imát. A csoport indulásakor ez egy kötött ima volt, például egy miatyánk. Aztán szépen lassan megtanultunk hálát adni a saját szavainkkal, és már olyan imákat mondtunk, amelyeket magunk fogalmaztunk meg.

Örömhírt hirdetni, akár alkalmas, akár alkalmatlan…

Találkozás Nagyné Terestyényi Csillával

Családjában csírázott a hit, de maga is tett azért, hogy a „vasárnapi kereszténység” álarcát levetve közelebb kerüljön az Úrhoz. Igazi megtérését 1995-re teszi; a Margitszigeten rendezett karizmatikus találkozó mérföldkő volt az életében. Eldobta a cigarettát, s egy alattomos betegségéből is meggyógyult. A kaposvári Nagyné Terestyényi Csilla azóta életével evangelizál, és vallja: az egyházban az eddiginél is nagyobb szükség lenne a világiakra, hisz oly nagy a lelki ínség.

Kiemelt egyetem – nemzetközi kapcsolatokkal

Beszélgetés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorával

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) egyre jelentősebb szerepet tölt be a magyar és a nemzetközi tudományos életben. Ezt jelzi a kiemelt egyetemi státusz elnyerése, s az a fokozott érdeklődés, amely a legutóbbi időben az izraeli nagykövet és az Egyesült Államok magyarországi nagykövet asszonyának látogatásában is megnyilvánult. Ezt a sorozatot a német és a lengyel nagykövet meghívásával még ebben a tanévben folytatni szeretnék. Közben több jelentős tudományos együttműködési megállapodást kötött az egyetem. Szuromi Szabolcs Anzelm rektorral beszélgettünk minderről.

– Rektor úr, mit jelent a kiemelt egyetemi státusz?

– Az új felsőoktatási törvény lehetővé tette a csatlakozást az állami kiválósági programhoz. Az egyes egyetemeknek el kellett készíteniük intézményfejlesztési tervüket, s ennek alapján határozták meg azokat az egyetemeket, amelyek kutatóegyetemi, kiemelt egyetemi, illetve kutatókari státuszt nyerhettek el.

A kiemelt egyetemen nemzetközileg elismert kutatás és oktatás folyik. A kutatókar esetében a legnagyobb hangsúlyt a kutatásra helyezik, s a kutatásból származó szellemi és anyagi haszon közvetlenül visszakerül a képzésbe. Természetesen mindez az adott intézménynek a felsőoktatási rendszeren belüli állami megbecsülését is magában foglalja.

Múltfeltárás a jövőért

Major Balázs missziói

A Magyar Nemzeti Múzeumba egyeztettünk találkozót Major Balázs régész-történész arabistával. Ihletett helyszín és láthatóan otthonos terep számára e patinás intézmény, ami abból is kiderül, hogy időről időre régész kollégái és pázmányos tanítványai köszönnek rá, miközben a múzeumi kávézó márványlapos asztalánál Margatról, a Szentföld – vezetésével kutatott – legnagyobb lovagváráról, új libanoni megbízásáról és a régészeti tanszék elindulásáról beszélgetünk. Nehéz mederben tartani a mondanivalót, magam is szívesen csaponganék térben és időben a közel-keleti és hazai témákról, az ismerős és a nagyközönség számára kevéssé ismert történelmi helyszínekről hallva. Abban maradunk, hogy bizonyos részleteket „halasztunk”, úgyis mind külön fejezetet érdemelne. A rögtönzött krónikát a nagy nemzetközi sajtóvisszhangot kiváltó, 2008-ban feltárt margati freskóktól indítottuk el…

Egyházfők az időben

A pápa kifejezés az atya, apa jelentésű görög pappasz szóból származik. Eleinte minden püspököt így szólítottak, de az V. század óta Nyugaton egyedül a római püspököt illeti meg a pápa név. I. Nagy Szent Gergely pápa (590–604) nyomán nevezik magukat a pápák „Isten szolgáinak szolgája” (Servus servorum Dei) néven. A pápa általánosan használt megszólítása „Szentatya”, „Őszentsége”. A szentség a hivatalt illeti, nem a személyt. Az első ötvennégy pápa közül ötvenhármat szentként tisztel a katolikus egyház, de az 530-tól napjainkig uralkodott kétszáztizenkét pápa közül már csupán huszonhatot, ezek nagy része is a VI–IX. századra esik. A 867-ben elhunyt I. Miklós óta uralkodott százhatvanegy pápa közül csak hatot avattak szentté. Különösen kevés a szent a késő középkori és az újkori pápák között. V. Celesztin (1294) után eddig csak V. Piuszt (1566– 1572) és X. Piuszt (1903–1914) avatta szentté az egyház, XI. Incét (1676–1689), IX. Piuszt (1846–1878), XXIII. Jánost (1958–1963) és II. János Pált (1978–2005) pedig boldoggá.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.