Világ-nézet katolikus szemmel
Valljuk be, hogy amikor a hírek között időről időre a világ, Európa vagy hazánk népesedési helyzetéről hallunk, az legtöbbünket ez csak annyira érdekel, mint a ciprusi válság, a szíriai polgárháború és megannyi más, távoli esemény. Esetleg sóhajtunk egyet, de nem aggódunk különösebben, mert azt hisszük, ezek a kérdések igazából nem érintenek minket.
A hét kérdése
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) március végén mutatta be a 2011-es népszámlálás végleges eredményeit. Itt hallhattunk először a népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó adatairól. A számokat a 2001-es eredményekkel összehasonlítva első ránézésre igen kedvezőtlen kép rajzolódik ki a történelmi egyházak híveiről. Míg 2001-ben több mint 5,5 millió ember vallotta magát katolikusnak, addig tíz évvel később kevesebb mint 3,9 millió. A reformátusok esetében közel félmillióval alacsonyabb a 2011-es adat a 2001-esnél, az evangélikusoknál körülbelül kilencvenezer fő a különbség, az izraeliták pedig kétezer fős csökkenést mutatnak. Minek köszönhető ez a látszólag hatalmas visszaesés?
A hosszú tél alatt lehullott óriási mennyiségű csapadék komoly gondot jelent országszerte. Az elmúlt napokban többek között Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Zala és Vas megyében rendeltek el árvízi készültséget.
Bemutatták A katolikus Budapest című kiadványt
Húsz éve, az 1993. május 30-án kelt Hungarorum gens apostoli konstitúcióban fektette le II. János Pál pápa az egyházmegyék jelenlegi határait, és a közelmúltban jelent meg A katolikus Budapest című, kétkötetes mű. Ennek apropóján az Esztergom–budapesti főegyházmegye egyháztörténeti bizottsága április 8-án ünnepi konferenciát rendezett Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dísztermében.
Ima az anyákért és a magzatokért
Midőn a megtestesülés örömhíre a názáreti Mária tudomására jutott, a Szentírás tanúsága szerint ő e szavakkal fogadta Gábor arkangyal szavait: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre a meghitt pillanatra, a megváltás művének kezdetére emlékezünk az egyik legrégibb egyházi ünnepünkön, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján. Magyar elnevezése onnan ered, hogy nálunk ez idő tájt kezdődött a fák oltása, szemzése. A tavaszi napforduló után éledező természet az életet továbbörökítő termékenység ígéretét hordozza magában. Ekkor kezdődnek a tavaszi munkák, lassan megérkeznek a fecskék, az énekesmadarak, s a néphiedelem szerint a magzat után sóvárgó asszony ilyenkor könnyebben megfogan. E nap tehát az életet továbbörökítő anyák, a nők ünnepe is.
A megújulás ideje
Napjainkban sokat hallani a nemi szerepekről, a társadalom és a kultúra hatásáról a férfiakra és a nőkre. Van olyan elmélet is, hogy mindaz, amit „természetesnek”, alapvető modellnek, mintának tartunk, valójában csak belénk nevelés, egyfajta kulturális kényszer vagy kondicionálás gyümölcse. Eszerint mindenki szabadon választhatja meg az utat, az ősképet, amelyet követni szeretne, s e biológiai nemektől való függetlenség tulajdonképpen fontos vívmány, amely szabaddá teszi az embert.
Milyen szép Jézus tekintete,
ahogy minket néz – teli van gyengédséggel!
Soha ne veszítsük el a bizalmat
Isten türelmében és irgalmában.
Hatalmi harcok
Amikor a XIX. század végén a francia gyarmatosítók behatoltak erre a közép-afrikai területre, az őslakosságon kívül már muszlim kereskedőket is találtak ott. A franciák a szépen hangzó „egység, méltóság, munka” jelszóból sajnos csak a munkát valósították meg, különösen annak rabszolgai változatát. A francia társadalom alig tudott arról a kényszermunkarendszerről, amelyet különféle üzleti vállalkozások meghonosítottak arrafelé. Már akkoriban véres lázadások szedték áldozataikat.