Sokszor halljuk és mondjuk is, hogy a keresztény ember ne féljen, ne aggódjon. Énekeljük is sokszor Avilai Szent Teréz szavaival: „ha tiéd Isten, tiéd már minden”, mégis néha sajnos belőlünk, hívő katolikusokból is előtörnek ezek a rossz érzések. Bevallom, gyermekeit féltő apaként bizonyos dolgok különösen érzékenyen érintenek, és vannak olyan események, amelyek jelzik, hogy valami nagyon elromlott világunkban. A múlt héten egy fiatal lány brutális meggyilkolásáért életfogytig tartó börtönre ítéltek egy férfit, majd még aznap éjszaka ugyanabban a városban egy büntetett előéletű fiatal brutálisan összeverte a helyi polgármester lányát, mert az védekezett az erőszaktétel ellen.

A balassagyarmati Szentháromság-templom új freskói

„Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van” (Mt 5,14–16).

Kopogtatnak a szavak, mint a vakotás tükrön az emlékek. Nem menekülhetsz előlük. Van okuk rá, hogy előtüremkedjenek a múltködből, hogy felszínre hozzák gondolataink legmélyéről a nem oda valót. E sötét göröngyök úgy szakadnak le, mint érfalról a mész, mint ahogy az idei tavasz vetette le ál-hóruháját. Hogy tisztuljon, szépüljön lélek és tekintet, hogy világgá harsogjuk: Krisztus valóban feltámadt, élni, szeretni érdemes!