Világíts fenséges…

Világíts fenséges csillag
betű bokraimra.
Fényesítsd jeleit
árva ágaimnak,
fényesítsd levelét
a sírba hullónak.

Világíts fenséges csillag,
mert színeim sötét
üveglapra hullnak,
s bezárja karcait
féltett titkaimnak
az elbúcsúzó nap.

Motívumok

Bazsonyi Arany festményeire

Don Quijote
áll valahol
fehérül zászlós karója
lova
nem őriz se kopját se páncélt
testén vászonruha
áll s néz
mögötte szélfútta álmai
ködökben lebegnek

Hazafelé

János óvatosan vezette Opeljét a hókásás úton. A mögötte jövő Mercedes rádudált, villogtatta lámpáit, sürgette, hogy gyorsabban hajtson. János már megtapasztalta a havas út hátrányát. Néhány éve éppen egy lejtőn haladt, amikor a hó alatt megbúvó jégen megcsúszott a kocsija. Csupán a szerencséjének köszönhette, hogy az úton perdült meg vele, s nem zuhant az árokba. Lehúzódott az út szélére, hagyta előzni a Mercedes vezetőjét, aki – amint elhaladt mellette – szitkozódva ordította, hogy ne pazarolja az ő idejét. János úgy tett, mintha nem hallaná, mit kiabál, pedig legszívesebben figyelmeztette volna a Lassan járj, tovább érsz! közmondásra. Bekapcsolta autórádióját. Haydn Esz-dúr szimfóniája szólt. Már elmélyült a zene hallgatásában, amikor az előtte vonuló autócsorda fékezett, majd megállt. Az emberek kiszálltak autóikból, s türelmetlenül nézegettek előre. János lehúzta kocsija ablakát, s hallotta, amint egymásnak kiabálják: a hajtűkanyarnál karamboloztak.

Pillanatok

Vers

I.
Vasárnap volt.
Látta a templomból kilépőket.
Felgyorsította autóját,
majd fékezett, s megállt
a bevásárlóközpont parkolójában.
Felvillantak emlékezetében
                                         szülőfaluja képei,
de a gyermekkori imát
nem tudta végigmondani.
Cikáztak mögötte
cérnaszál vékony fényű
villámok.