Világíts fenséges csillag

Világíts fenséges csillag

mert színeim sötét
üveglapra hullnak
s bezárja karcait
féltett titkaimnak
az elbúcsúzó nap

Világíts fenséges csillag
ha mártom ecsetem
rőt és kék színekbe
s ázik a papírlap
akár a Golgotán
teste megváltónknak


Világíts fenséges csillag

hogy az ember űzött
földi sorsát látva
meg ne riadjon
Te látod mily szegény.
Gyámolítsd a lelkét

Világíts fenséges csillag
betűbokraimra
Fényesítsd jeleit
árva ágaimnak
fényesítsd levelét
a sírba hullónak

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..