Világíts fenséges csillag
mert színeim sötét
üveglapra hullnak
s bezárja karcait
féltett titkaimnak
az elbúcsúzó nap
Világíts fenséges csillag
ha mártom ecsetem
rőt és kék színekbe
s ázik a papírlap
akár a Golgotán
teste megváltónknak
Világíts fenséges csillag
hogy az ember űzött
földi sorsát látva
meg ne riadjon
Te látod mily szegény.
Gyámolítsd a lelkét
Világíts fenséges csillag
betűbokraimra
Fényesítsd jeleit
árva ágaimnak
fényesítsd levelét
a sírba hullónak
