Világíts fenséges…

Világíts fenséges csillag
ha mártom ecsetem
rőt és kék színekbe,
s ázik a papírlap,
akár a Golgotán
teste megváltónknak.

Világíts fenséges csillag,
hogy az ember űzött
földi sorsát látva
meg ne riadjon.
Te látod, mily szegény.
Gyámolítsd a lelkét!

Világíts fenséges csillag
betű bokraimra.
Fényesítsd jeleit
árva ágaimnak,
fényesítsd levelét
a sírba hullónak.

Büki Attila (1948) Érden élő költő, festőművész,
a Duna-part folyóirat főszerkesztője

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..