Pillanatok

II.
A Templom tér kőasztalainál
csempészek fillérekért árulták
hamis szobrocskáikat, festményeiket.
Hozzájuk lépett egy vak ember,
kezébe vette a tárgyakat.
Megtapogatta őket,
s beleköpött a levegőbe.
A kőasztalok alatt
földre terült a csönd.

III.
Lefelé nézett a hegyről
a kivilágított fővárosra.
Tudta, hogy ez az a hely,
ahol eltűnnek a betörők,
a szegény, szomorú lányok,
vidékek hajléktalanjai,
akár a behemót falakra
írt felhívások, jelszók,
melyek elmosódnak
hosszú esőzések idején.
Amikor elindult,
felfelé nézett.
Isten, segíts! – mondta.

IV.
Apját apónak hívta.
Váratlanul ment el,
nem tudott tőle
bocsánatot kérni.
A kertkapu elromlott.
Csak a csiga mászik
ki-be alatta.

V.
Fogadj el tőlem
valami csekélységet,
mielőtt elmennél.
Talán ezt a fényképet,
rajta angyalszárny lebeg,
ami hiányzik nekem.
Akarod?
Utazhat veled,
mint az álmod.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.