Bá­tor­ság­gal a köz­élet­ben is

Világ-nézet katolikus szemmel

A ka­to­li­ku­so­kat gyak­ran éri az a vád, hogy pas­­szí­vak, vissza­hú­zó­dók, és nem ke­re­sik a fel­ada­to­kat a köz­élet­ben. Vall­juk be, sok eset­ben va­ló­ban meg­elég­szünk a csa­lá­di ott­hon me­le­gé­vel, a ro­ko­ni kap­cso­la­tok és a ba­rá­ti szá­lak ápo­lá­sá­val. Eset­leg egy-egy moz­ga­lom vagy plé­bá­ni­ai kis­kö­zös­ség kap­hat még sze­re­pet az éle­tünk­ben, de en­nél tá­vo­labb­ra rit­kán te­kin­tünk. Ta­lán el­ré­misz­te­nek a „vi­lág dol­gai”, és hely­te­le­nül azt is gon­dol­hat­juk, hogy az or­szá­gos dol­gok­hoz mi na­gyon ki­csik va­gyunk. His­­szük, mert el­hi­tet­ték ve­lünk, hogy a köz­élet szak­te­rü­let, ala­kít­sa az, aki ért hoz­zá: a po­li­ti­kus.

Fi­zi­kus ke­re­si az igaz­sá­got

Világ-nézet katolikus szemmel

A bé­csi vá­ros­há­za dísz­ter­mé­ben rit­kán hang­zik el olyan elő­adás, mint ame­lyet hús­vét he­té­ben hall­ha­tott a kö­zön­ség. Cí­me sze­rint A lé­te­zés me­ta­fi­zi­ká­já­ról szólt, te­hát meg­le­pő mó­don nem a fi­zi­ka, ha­nem a fi­lo­zó­fia vá­la­sza­it ke­res­te. Az elő­adó a nyolc­van­öt éves Walter Thirring bé­csi el­mé­le­ti (ma­te­ma­ti­kai) fi­zi­kuspro­fes­­szor volt, aki­nek meg­ada­tott, hogy fi­a­tal­ko­rá­ban a ter­mé­szet­tu­do­mány olyan óri­á­sa­i­nak mun­ka­tár­sa le­he­tett, mint Heisenberg, Schrödinger, Pauli és Einstein. A ma­ga szá­raz hu­mo­rá­val mind­járt meg is je­gyez­te – ol­va­som a Die Pres­se be­szá­mo­ló­já­ban –, hogy ő in­kább azt a cí­met ad­ta vol­na elő­adá­sá­nak: Mi az igaz­ság?

Ér­ték­ala­pú gon­dol­ko­dás – le­het­sé­ges ki­út a vál­ság­ból

Nem­zet­kö­zi ta­nács­ko­zást szer­ve­zett a KETEG köz­gaz­dász­műhely

A Sapientia Szer­ze­te­si Hit­tu­do­má­nyi Fő­is­ko­la és a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­tem együtt­műkö­dé­sé­ben jött lét­re a Ke­resz­tény Tár­sa­dal­mi El­vek a Gaz­da­ság­ban kép­zés. A KETEG mun­ka­tár­sai szer­vez­ték azt a kon­fe­ren­ci­át, mely­nek ven­dé­gei Helen Alford és Francesco Compagnoni, a ró­mai Pá­pai Szent Ta­más Egye­tem pro­fes­­szo­rai, va­la­mint Stefano Zamagni, a Bo­lo­gnai Egye­tem köz­gaz­dász­pro­fes­­szo­ra vol­tak. Elő­adá­sa­ik­ban idő­sze­rű gaz­da­sá­gi prob­lé­mák­ra ke­res­tek meg­ol­dást a ka­to­li­kus tár­sa­dal­mi ta­ní­tás és a ci­vil gaz­da­ság el­vei alap­ján.

Az üldözöttek védelmében

XII. Piusz távirata a budapesti nunciushoz

A Szö­vet­sé­ges El­len­őr­ző Bi­zott­ság szov­jet ve­ze­tő­jé­nek kö­ve­te­lé­sé­re 1945 ta­va­szán ki­uta­sí­tot­ták Ma­gyar­or­szág­ról Angelo Rotta bu­da­pes­ti apos­to­li nun­ci­ust. Nem vet­ték te­kin­tet­be, mit tett az ül­dö­zöt­te­kért. Vagy ép­pen az volt ve­le a baj, hogy fel­té­te­lez­ték, a ké­sőb­bi ül­dö­zé­sek el­len is til­ta­koz­ni fog?

A bu­da­pes­ti apos­to­li nun­ci­a­tú­ra az ül­dö­zöt­tek vé­del­mét ter­mé­sze­te­sen a pá­pa tud­tá­val és aka­ra­ta sze­rint foly­tat­ta. Angelo Rotta an­nak a XII. Piusz pá­pá­nak (1876–1939–1958) az aka­ra­ta sze­rint cse­le­ke­dett, akit év­ti­ze­dek óta so­kan vá­dol­nak az­zal, hogy nem lé­pett fel a zsi­dók vé­del­mé­ben.

Hírek

Ér­ték­ori­en­tált pe­da­gó­gia

Ez­zel a cím­mel ren­dez­tek kon­fe­ren­ci­át a vá­ci Apor Vil­mos Ka­to­li­kus Fő­is­ko­la (AVKF) szer­ve­zé­sé­ben áp­ri­lis 12-én, Bu­da­pes­ten. En­nek ke­re­té­ben egy, a ma­ga ne­mé­ben egye­dül­ál­ló könyv­so­ro­zat el­ső kö­te­te­it mu­tat­ták be. Fülöpné Er­dő Má­ria, az AVKF rek­to­ra is­mer­tet­te a so­ro­zat kon­cep­ci­ó­ját. A ki­ad­vány­ok az is­ko­lai köz­is­me­re­ti tár­gyak­hoz kap­cso­lód­va az egyes tu­do­mány­te­rü­le­tek sa­já­tos ke­resz­tény vo­nat­ko­zá­sa­it vi­lá­gít­ják meg. Az anya­nyel­vi ne­ve­lés­hez kap­cso­ló­dó kö­te­tek szer­ző­je Gasparicsné Ko­vács Er­zsé­bet, az ének-ze­nei té­má­jú­a­ké a Blazsek Andrea–Heim Lász­ló szer­ző­pá­ros. A hi­ány­pót­ló köny­ve­ket a Szent Ist­ván Tár­su­lat ad­ja ki. (ei)

Ké­szült­ség­ben a karitász

A he­tek óta tar­tó ár- és bel­ví­zi hely­zet to­vább­ra is ál­lan­dó ké­szült­sé­get igé­nyel a Ma­gyar Ka­to­li­kus Karitásztól. Bár a fo­lyók több he­lyen apad­ni kezd­tek, a bel­víz okoz­ta prob­lé­mák to­vább­ra is ag­go­da­lom­ra ad­nak okot.

Hit – ima – tapasztalat

Márianosztrai za­rán­dok­lat áp­ri­lis 26-án

Gye­rek­ko­rom­ban min­dig örül­tem, ha úton-út­fé­len csi­gá­ra buk­kan­tam. Há­za ez va­la­ki­nek…! Nagy volt a csa­ló­dá­som, ha oly­kor azt lát­tam, hogy a csi­ga­ház bi­zony már el­ha­gyott, üres.

Is­ten­től ka­pott hi­tünk is „ház”: ott­hon, haj­lék, ame­lyet be­la­kunk és be­ren­de­zünk. Ben­ne élünk. S mi­lyen fáj­dal­mas a ma­gunk vagy má­sok éle­té­ben a ki­szá­radt, meg­kö­vült hit, amely olyan, mint az a csi­ga­ház, amely­ből már ki­halt az élet.

Pu­szi egy szol­gá­lat­ban lé­vő rend­őr­től

El­mé­let vagy élet

Ha hos­­szabb időt töl­tök ott­hon, a fa­lum­ban, ne­he­zem­re esik vis­­sza­jön­ni a fő­vá­ros­ba. Nem volt ez más­képp hús­vét­kor sem.

Kel­let­le­nül pa­ko­lá­szok a szo­bám­ban, s még ked­vet­le­neb­bül szál­lok fel a busz­ra. Nagy­já­ból egy órá­ja uta­zom, bá­mu­lok ki­fe­lé az ab­la­kon, ami­kor rá­esz­mé­lek: kel­lő­kép­pen le­las­sul­tunk, ne szé­pít­sük, lé­pés­ben ha­la­dunk. Ki­ku­kucs­ká­lok az előt­tem ülők fe­je fö­lött, és lá­tom, óri­á­si a ko­csi­sor. „Bal­eset tör­tént” – mond­ják a töb­bi­ek. „Re­mek!” – gon­do­lom. Már több mint fél órá­ja ara­szo­lunk, én pe­dig egy­re job­ban nyug­ta­lan­ko­dom, mi több, unat­ko­zom, hi­szen már meg­hall­gat­tam a te­le­fo­no­mon lé­vő ös­­szes ze­ne­szá­mot. Ek­kor el­ha­tá­ro­zom, hogy nem hő­bör­gök to­vább ma­gam­ban, in­kább gya­kor­lom – itt a bu­szon, ki­csi­ben – az Is­ten­re va­ló rá­ha­gyat­ko­zás ké­pes­sé­gét. Per­sze nem biz­tos, hogy jól, de így va­la­hogy: egy­szer majd csak cél­ba érek…

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.