Márianosztrai za­rán­dok­lat áp­ri­lis 26-án

Gye­rek­ko­rom­ban min­dig örül­tem, ha úton-út­fé­len csi­gá­ra buk­kan­tam. Há­za ez va­la­ki­nek…! Nagy volt a csa­ló­dá­som, ha oly­kor azt lát­tam, hogy a csi­ga­ház bi­zony már el­ha­gyott, üres.

Is­ten­től ka­pott hi­tünk is „ház”: ott­hon, haj­lék, ame­lyet be­la­kunk és be­ren­de­zünk. Ben­ne élünk. S mi­lyen fáj­dal­mas a ma­gunk vagy má­sok éle­té­ben a ki­szá­radt, meg­kö­vült hit, amely olyan, mint az a csi­ga­ház, amely­ből már ki­halt az élet.

El­mé­let vagy élet

Ha hos­­szabb időt töl­tök ott­hon, a fa­lum­ban, ne­he­zem­re esik vis­­sza­jön­ni a fő­vá­ros­ba. Nem volt ez más­képp hús­vét­kor sem.

Kel­let­le­nül pa­ko­lá­szok a szo­bám­ban, s még ked­vet­le­neb­bül szál­lok fel a busz­ra. Nagy­já­ból egy órá­ja uta­zom, bá­mu­lok ki­fe­lé az ab­la­kon, ami­kor rá­esz­mé­lek: kel­lő­kép­pen le­las­sul­tunk, ne szé­pít­sük, lé­pés­ben ha­la­dunk. Ki­ku­kucs­ká­lok az előt­tem ülők fe­je fö­lött, és lá­tom, óri­á­si a ko­csi­sor. „Bal­eset tör­tént” – mond­ják a töb­bi­ek. „Re­mek!” – gon­do­lom. Már több mint fél órá­ja ara­szo­lunk, én pe­dig egy­re job­ban nyug­ta­lan­ko­dom, mi több, unat­ko­zom, hi­szen már meg­hall­gat­tam a te­le­fo­no­mon lé­vő ös­­szes ze­ne­szá­mot. Ek­kor el­ha­tá­ro­zom, hogy nem hő­bör­gök to­vább ma­gam­ban, in­kább gya­kor­lom – itt a bu­szon, ki­csi­ben – az Is­ten­re va­ló rá­ha­gyat­ko­zás ké­pes­sé­gét. Per­sze nem biz­tos, hogy jól, de így va­la­hogy: egy­szer majd csak cél­ba érek…

Az irá­ni föld­ren­gés

Sú­lyos föld­ren­gés ráz­ta meg Iránt áp­ri­lis 9-én. A ter­mé­sze­ti ka­taszt­ró­fa negy­ven ha­lá­los ál­do­za­tot kö­ve­telt, sok a se­be­sült, és je­len­tős gaz­da­sá­gi ká­rok­kal is szá­mol­ni kell. A Rich­ter-ská­la sze­rin­ti 6,3 erős­sé­gű ren­gés epi­cent­ru­mát az or­szág dé­li ré­szén ta­lál­ha­tó Bushehr tar­to­mány­ban re­giszt­rál­ták, mind­ös­­sze 90 ki­lo­mé­ter­re egy nuk­le­á­ris köz­pont­tól. Je­len­tős anya­gi károk ke­let­kez­tek Khor­mouj, Dayer és Kangan fal­vak­ban. A föld­moz­gás érez­he­tő volt Bahrein, Ka­tar és az Egye­sült Arab Emír­sé­gek te­rü­le­tén is, de je­len­tő­sebb ká­rok­ról in­nen nem ér­kez­tek hír­adás­ok.

A szent­atya az áp­ri­lis 10-ei ál­ta­lá­nos ki­hall­ga­tás vé­gén fel­hí­vást in­té­zett a vi­lág­hoz a ka­taszt­ró­fa ká­ro­sult­ja­i­nak meg­se­gí­té­se ér­de­ké­ben, va­la­mint imá­i­ról és lel­ki kö­zel­sé­gé­ről biz­to­sí­tot­ta a föld­ren­gés súj­tot­ta te­rü­le­tek la­kos­sá­gát.

(VR)

Fe­renc pá­pa „meg­hó­dí­tot­ta a vi­lá­got”

Fe­renc pá­pa „meg­hó­dí­tot­ta a vi­lá­got egy­sze­rűsé­gé­vel, egye­nes­sé­gé­vel, spon­ta­ne­i­tá­sá­val és böl­cses­sé­gé­vel” – ír­ja az Avvenire cí­mű olasz ka­to­li­kus na­pi­lap.
„Min­den ed­di­gi tet­te an­­nyi­ra „ter­mé­sze­tes és hét­köz­na­pi volt, hogy ép­pen ezért kü­lön­le­ges­nek tűnt” – fo­gal­ma­zott az új egy­ház­fő el­ső har­minc nap­ját „cso­dá­la­tos­nak” ne­ve­ző olasz ka­to­li­kus he­ti­lap, a Famiglia Cristiana, hoz­zá­té­ve, hogy az új pá­pa „kö­zel van az em­be­rek­hez (…), csök­ken­tet­te a tá­vol­sá­got az egy­ház és a hí­vők kö­zött, sőt a nem hí­vők irá­nyá­ban is”. A szent­atya meg­vá­lasz­tá­sá­nak más­nap­ján nem köl­tö­zött be az apos­to­li lak­osz­tály­ba; egy hó­nap el­tel­té­vel még min­dig a va­ti­ká­ni Szent Már­ta Ház­ban la­kik, ahol a men­zán ét­ke­zik, és reg­ge­len­te a va­ti­ká­ni dol­go­zók­kal, a ta­ka­rí­tó­sze­mély­zet­tel vagy a szent­szé­ki na­pi­lap új­ság­író­i­val együtt vesz részt a szent­mi­sén.

Az ország legidősebb papjától búcsúzunk

„Imádkozzatok érte, de remélem, hogy már ő imádkozik értünk odaátról!” – ezekkel a szavakkal zárta Horváth Achilles budai ferences házfőnök rendtársainak írt levelét, melyben közölte a szomorú hírt: Boros Gyevi Imre, az ország legidősebb ferencese és egyben az ország legidősebb papja életének 99., szerzetességének 77. és áldozópapságának 72. évében, április 14-én visszaadta lelkét a Teremtőnek. Vagy – ahogy Imre atya mondta volna – abbahagyta a szuszogást…