Értékőrzők

Zarándoklat Prokop Péter emlékére

A római Szent István Alapítványt 1965-ben Zágon József hozta létre, azzal a céllal, hogy megvalósítsa Isten szolgája Mindszenty József bíboros álmát, Szent István zarándokházának újraélesztését. Az álom 1967-re valósággá vált, felépült a Szent István Ház, amely azóta fogadja a Rómába érkező magyar és külföldi zarándokokat és turistákat. Az alapítványnak több mint húsz esztendőn át Ruppert József piarista szerzetes volt az elnöke. 2000-ben az ő kezdeményezésére zarándokoltak el a szervezet tagjai Zágon József sírjához Muttersbe, halálának huszonötödik évfordulóján. E kezdeményezés hagyománnyá vált, s azóta minden évben zarándoklatot szerveznek valamely volt tag, illetve egykori jótevő sírjához.

Június elsején ismét megmozdul az ország

Ez az a nap! – a Papp László Budapest Sportarénában

Idén újra a Papp László Budapest Sportaréna ad otthont az évente megrendezett, nagyszabású felekezetközi eseménynek, az Ez az a nap!nak. A több mint egy évtizedes múltra visszatekintő rendezvénysorozat mindig tömegeket mozgatott meg, és világszínvonalú hazai és nemzetközi gospelzenekarokat állított színpadra. A cél az idén is a keresztények egységének előmozdítása a dicsőítés és a közös imádság által. Az eseményen minden évben nagy hangsúlyt kap az egyházvezetők imája nemzetünk megújulásáért, a családokért, a fiatalokért és a határon túli testvéreinkért.

Szíria keresztútja

Aleppó közelében április 22-én elraboltak két ortodox főpapot, Mar Gregorios Yohanna Ibrahim szír ortodox metropolitát és Boulos Yazigi görög ortodox érseket. Egy, a török határhoz közel eső faluból tartottak hazafelé Aleppóba, ahol egy hónapokkal korábban elrabolt pap kiszabadítása érdekében tárgyaltak. Ismeretlen fegyveresek megállították őket, gépkocsivezetőjüket pedig megölték.

A jövő a kertben terem

Beszélgetés Stiller Tamás szakáccsal

Az Egerben élő Stiller Tamás szeret és tud is főzni. Gasztronómiai weboldalt szerkeszt, ahol receptekkel és hasznos tanácsokkal látja el olvasóit. Tavaly ovikerteket hozott létre, ahol lelkes és szorgalmas csöppségeket tanít arra, miként kell zöldséget termeszteni. Szívén viseli a magyar gasztronómia és gazdálkodás sorsát. Tavaly Heves megyében őt választották az Év emberének. Vele beszélgettem a mai vendéglátás helyzetéről, a főzés szeretetéről és a kertművelés hasznáról, szépségéről.

Szeretet-ösvényen

Ez is ösvény: bizony az. Főleg az anyáké. Akik járnak-kelnek az élet keskeny útjain, de ösztöneikben tudják, ez a legszélesebb gyalogpálya. Védeni-kísérni a gyerekeket a legtöbb mozgástér, amely a csillagokig ér.

Mi lenne, ha az anyák nem lennének? Árvaságunk tüskés világában, ha nem gondoznák a tavasz virágait, nem röppennének utánuk lélekszárnyakon – még a betegágyról is, évek sűrű terhével.

Mennyi gyöngédség, utol nem érhető érzékenység az övék. Időskorunkban is megkeresnek álmainkban, és viszszahozzák az emlékeket a bölcsős szobákból, az indulások napjaiból, amikor el kellett válni, s már csak a vendég arcát láthatták viszont. Nem lehettünk többé együtt, nem válthattunk szót, mint régen, mely gyógyított, vigasztalt. Kihívásaink nem lettek az övéiké is, terveink nem találkoztak. A magunk élete várt…

A termékenység értéke

Olyan világban élünk, amelyben a termékenység egyrészt gyakran útban van, vagyis akadály, másrészt viszont sokan mindent megadnának azért, hogy gyermekük lehessen. A társadalomban szinte teljesen elfogadott, mondhatni természetes, hogy a fiatalok egyre korábban kezdik meg a szexuális életet. Úgy tűnik, nekünk, felnőtteknek ezt el kell fogadnunk, csupán annyit tehetünk, hogy otthon és az iskolai felvilágosító előadásokon felkészítjük őket arra, hogyan „védekezzenek”. Mert természetesen azt mindenki tudja, hogy ebben az életkorban még nem lenne ideális a gyermekvállalás. Így aztán a legtöbben meg is nyugszanak abban, hogy a felnőtt társadalom mindent megtesz az abortusz megelőzéséért.

Monológ III. A segítő

Felkészülő

„Az első találkozás a kliensekkel egyszerre könnyű és nehéz. (Nem szeretem a kliens szót. Tudományoskodó, távolságtartó, személytelen.)
Egy anya és a lánya fordult hozzám segítségért. Két nő.

Az anya tehetetlen, kétségbeesett, ennek következtében a túlzásoktól sem mentes. Végre van, akire ráöntheti panaszáradatát, végre van, aki talán átvesz valamit terheiből. Vajon hányszor mondhatta el eddig a történetüket? Kinek? Miért? Mit várhatott az őt eddig meghallgató elutasítóktól? S vajon valóban elküldték érdemi beszélgetés nélkül?

Szemészeti misszió Kongóban

Járt már Kongó olyan falujában, amely rajta sincs a térképen. Rendszeresen megfordul olyan elhagyatott vidékeken, ahol szemész még sohasem. Sokszor találkozik sarlatánok által „gyógyított” betegekkel, és előfordul, hogy naponta akár huszonöt műtétet is végez. Hardi Richárd szemész szakorvos a kongói szegények orvosa.

A hatvankétmilliós Kongóban alig félszáz a szemész szakorvosok száma. Nagy részük a városokban él, a belső területeken csupán néhányan vannak. „Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tíz éve világprogramot hirdetett, melynek célja, hogy 2020-ra megszüntessék a kiküszöbölhető vakság okait. Ennek ellenére Kongóban katasztrofális a helyzet. A mi megyénkben nyolcmillióan élnek, ketten vagyunk szakorvosok, de csak én operálok” – meséli az orvos.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.