„Mert itt minden másképp van…”

Találkozás Pásztor Zoltánnal, a kassai főegyházmegye püspöki helynökével

Ön mióta tevékenykedik Kassán?

– A szentelésem óta, vagyis huszonöt éve. Viccesen azt szoktam mondani, hogy engem is helyeztek a pályám alatt: hol a dóm egyik oldalára, hol a dóm másik oldalára. Most éppen püspöki helynök vagyok itt.

Egyedül fogja össze a magyar híveket?

– Egy premontrei atyával és egy kórházlelkésszel vagyunk hárman. Reményeink szerint az idei magyar újmisés ide kapja a dispozícióját.

Kövek és arcok

Miskolcon sokan leszállnak a Rákóczi expresszről. Akik maradunk, többnyire már mind a végállomásra tartunk. Délelőtt tíz óra, mire befut a szerelvényünk a pályaudvarra. Tétován keressük a kijáratot. Fél óránk van, hogy megtaláljuk a püspökséget, de helyismeret nélkül csak téblábolunk. Tudjuk, meg kellene szólítanunk valakit. Körülöttünk már csak szlovákul beszélnek. Inkább elindulunk gyalog, befelé. Toronyiránt. Átmegyünk egy parkon, s már látjuk, feleslegesen aggódtunk. A város hatszáz éves székesegyháza magaslik, hív, vezet és köszönt bennünket. Nem lehet elvéteni az irányt.

Menedék a kiszolgáltatottaknak

Országjáró

Székesfehérvári Egyházmegye

Átadták az első egyházmegyei leányanyaotthont

Mindenki számára példaértékű lehet az az összefogás, amely a katolikus egyház és az állami kormányzat, a Limburgi és a Székesfehérvári egyházmegye, az érdi önkormányzat, valamint a jó szándékú emberek között jött létre annak érdekében, hogy mihamarabb felépülhessen az első, egyházi fenntartásban működő leányanyaotthon Érden. „Hiszem, hogy ez a közös akarat képes jobbá tenni életünket” – hangsúlyozta Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök az otthon június 6-i hivatalos átadásán. Az ünnepségen részt vett Soltész Miklós szociális és családügyi államtitkár, T. Mészáros András érdi polgármester, valamint díszvendégként az intézmény fő támogatói, Gerhard Pischl nyugalmazott limburgi segédpüspök, Franz Kaspar, a Limburgi egyházmegye általános helynöke, a székesfehérvári káptalan címzetes kanonokja, illetve Habsburg-Lotaringiai Mihály főherceg.

Életet adó növények között (II. rész)

Országjáró

Pannonhalmi Területi Apátság

Előző számunkban ott hagytuk abba látogatásunkat a pannonhalmi, életet adó növények között, hogy az illatos kertből elindultunk régi, okos könyveket föllapozni. A főmonostor egyik gyönyörű barokk termében folytatjuk beszélgetésünket Hortobágyi Cirill atyával. A históriáé a szó, amely nélkül – nemcsak ebben az esetben, hanem horizontális szemléletűvé laposodott korunkban általánosan érdemes hangsúlyozni ezt – nem érthetjük meg jelenünket. Az ablakon kitekintve alattunk az arborétum gazdag zöldje, s tőle balra, folytatásként a gyógynövénykert.

„Híd nélkül csak fecsegés a hit”

Országjáró

Kaposvári Egyházmegye

Kaposvári konferencia a szociális és a gyermekvédelmi ellátásban dolgozóknak

Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem – ez a zsoltárrészlet lapult abban a parányi, minden székre odakészített csomagban, amelyet gyanútlanul meglepetéscukorkának gondolhattak a kaposvári püspöki székházban június 5-én rendezett tanácskozás résztvevői. Az édesség helyett ajándékba kapott bibliai „szeretetbonbon”, valamint a Regényi Balázs vezette Kapocs zenekar két lírai száma hangolta rá a gyermekvédelmi és a szociális ellátásban ténykedőket A hit a híd című, műhelybeszélgetésekkel záruló országos konferenciára.

Megváltó, gyöngéd gesztus Lk 7,36–8,3

A Biblia üzenete

A bűnös asszony, aki könnyeivel mossa meg Jézus lábát – mindannyiunk számára ismerős kép. Megérezzük benne a gyöngédség, a bizalom, a szeretet mély kifejeződését. Az asszony a mindent Istenre bízó ember, a valóban (és nemcsak külsődlegesen) megtérő ember példaképe. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a nő gesztusa nem egyszerűen meglepő, hanem egyenesen botrányos volt az adott korban. A hithű zsidóság köreiben a mai napig is szigorú szabályok korlátozzák a két nem közötti viszonyt. A testi érintés olyan bensőségességet hordoz magában, hogy az csakis a legközelebbi rokonok között lehetséges és megengedett, de még akkor is körültekintéssel, szeméremmel, tiszteletteljes tartózkodással.

Odaadás

Szerzetesség és liturgia

Az epiklézis, a Szentlélek lehívása teszi lehetővé, hogy az áldozati adományok Krisztus testévé és vérévé váljanak, és a közösség egy test és egy lélek legyen Őbenne. De ehhez társul az odaadás gesztusa, amelyben úgy döntünk: semmit nem szeretnénk magunkból önmagunknak megtartani, hanem mindent Isten átalakító erejére bízunk.

A közösségi imádság

Görögkatolikus lelkiség

Szent atyáink gyakran bizonygatják, hogy a közösségi vagy nyilvános imádság magasabb rendű az egyéni imádságnál. Számtalan érvet sorakoztatnak fel ennek indoklására. Elsősorban azzal érvelnek, hogy ez a „Jegyes szava”, hiszen az egyházban történik. Ugyanakkor azt is mondják, hogy a közösségi imádságot az egyház nevében végzik, Krisztus fősége alatt. Végül még azzal is támogatják a közösségi imádságot, hogy az az egész egyház erejéből nyeri hatékonyságát, míg a magánimában az imádkozó csak a maga erejére hagyatkozhat. Mindezt azzal foglalják össze, hogy a közös imában egyrészt erkölcsi erő is megnyilvánul, másrészt pedig nevelő erővel is rendelkezik.