Sándor István vértanúra emlékeztek

Szolnokon a belvárosi Szentháromság- templomban bemutatott szentmisén Pierluigi Cameroni kiemelte, hogy Sándor István a családjában és a plébániáján kapta meg és érlelte hitét, amelyről aztán a mártírságig menően tanúságot tett. Boldoggá avatása vigasztalást és bátorítást jelent ahhoz, hogy a keresztény hitélet újjáéledjen a magyar nép körében, s egyúttal azt az üzenetet is hordozza, hogy meg kell erősíteni a család szerepét a hit átadásában – fogalmazott beszédében a rend egyetemes posztulátora.

A szentmise végén Pierluigi Cameroni átnyújtotta Máthé György szolnoki plébánosnak Sándor István positióját (az eljárás végleges, összefoglaló dokumentuma – a szerk.). A város szülöttének boldoggá avatása alkalmából a helyi festők az új boldogról arcképeket készítenek, s ezeket a templomokban helyezik el. Utcát neveznek el Sándor Istvánról, a templom előtti téren őt ábrázoló szobrot állítanak fel, a Szigligeti Színház pedig novemberben egy róla írt színdarabot mutat be. A város vezetősége segíti a plébániát, például abban is, hogy az október 19-i boldoggá avatásra különvonattal utazhassanak a hívek.


Úton Budapest felé 21 óra 10 perckor – Sándor István kivégzésének időpontjában – a szaléziak küldöttsége megállt az autóút mentén, és együtt emlékeztek a vértanú testvérre.

Másnap Újpesten, a Clarisseumban, szerzetesi működésének színterén tisztelegtek a szalézi vértanú emléke előtt. Don Cameroni emlékeztetett arra, hogy Sándor István 1936. február 12-én lépett először az épületbe, azt követően, hogy elfogadták jelölti felvételi kérelmét. Ez a ház adott otthont akkoriban a szalézi tartományfőnökségnek, s itt működött egy kiadó és egy nyomda, valamint egy diákok (nyomdász-, könyvkötő- és cipésztanulók) számára létesített kollégium is. A szaléziak 1925-től 1950-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig tevékenykedtek ezen a helyen. Itt bontakozott ki Sándor István szerzetesi hivatása, és érlelődött vértanúságra kész lelke.

A szentmisét követően a Don Bosco-szobornál Galla János, a Hegyvidéki Trianon Társaság ügyvivője, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány jogásza köszöntötte az egybegyűlteket, Ozsváth Kálmán újpesti önkormányzati képviselő emlékezett Sándor Istvánra és társaira, majd az emléktábla alatt elhelyezték az emlékezés virágait.

A szentmisén és a megemlékezésen jelen volt a Pártőrség pere néven elhíresült koncepciós per – amelyben Sándor Istvánt halálra ítélték – másodrendű vádlottja, Ari László, valamint a tizenkettedrendű vádlott, Pokorni János, Sándor István cellatársa is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..