A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Győrben, Komáromban, Esztergomban, Nagymaroson, Szőnyben, Almásfüzitőn, Neszmélyben, Dunaszentpálon, Mecséren és Budapesten egyaránt jelen volt az árvíz idején: teát, kávét, szendvicset vittek a védekezésben részt vevőknek. Munkájuk még nem ért véget: június 10-étől, erőiket átcsoportosítva a Duna alsó szakaszán, Bajáig lesznek jelen: mindig ott, ahol a gátak megerősítésén dolgozóknak leginkább szükségük lesz a segítségre.
Hogy baj lehet, tudtuk. Azt viszont nem tudhattuk egészen pontosan, hogyan fogunk reagálni rá. Mindig így van ez, és most különösen gyorsan kellett cselekednie az egész országnak. A természeti csapások a legkülönbözőbb módokon hathatnak az emberekre, attól függően is, hogy közvetlenül érintik-e őket. Megszoktuk, hogy tévéből, híradóból, internetről tájékozódunk a világ folyásáról, és ez naprakésszé, jól értesültté tesz, de legalább annyira el is távolítja tőlünk az eseményeket. „Műsor”, látvány, érdekesség lesz belőlük, amelyekhez nincs komolyabb közünk, ahogyan időnként már a szomszédainkhoz sincs. Egyre jellemzőbb a világunkra, hogy senki sem hisz igazán a nagy közös ügyekben, a többség számára – és ezt is meg lehet érteni – csak a saját és a családja gondjai igazán fontosak; éppen elég nehézséget jelent gondoskodni arról, hogy a közvetlen környezetünkben minden rendben legyen.
A Magyar Cserkészszövetség tagjai is segítettek az árvíz elleni védekezésben. Akadt, aki az egyetemi vizsgák után, és volt, aki a munkából hazatérve egész éjjel homokzsákokat töltött és pakolt a Duna mellett. A napokban azonban a szövetség szervezetten is részt vesz az áradás elleni harcban, a katasztrófavédelemmel együttműködve.
Városmajori búcsú
A városmajori Jézus Szíve-plébániatemplom közössége június 2. és 9. között programsorozattal ünnepelte a templom fennállásának nyolcvanadik évfordulóját. A jubileumi búcsúi szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek mutatta be június 7-én, Jézus Szíve ünnepén.
Az „előbb szeretés” művészete
Június közepén, különösen, ha hét ágra süt a nap, már nem lehet másra gondolni, csak a nyárra. Az iskolások már visszafelé számolják az időt: hány nap van még hátra… Mégis fontos ilyenkor is figyelni arra, hogy mi történt velünk, körülöttünk az utóbbi időben. Az Esztergom–budapesti főegyházmegye katekétái is úgy gondolták, fontos ez a visszatekintés. Június 7-én, Jézus Szíve ünnepén összegyűltek a budapesti Magyar Szentek templomában, hogy közösen adjanak hálát ezért az évért.
Kállay Emil piarista atyát hatvan évvel ezelőtt, 1953. június tizennegyedikén szentelték pappá Esztergomban. Az utóbbi időben Erdélyben szolgáló szerzetes gyémántmiséjét a pesti piarista kápolnában rendtársai körében mondta június 8-án. Akik szélesebb körben is szeretnék köszönteni, megtehetik egykori plébánosi helyén, a Szent Imre-templomban június 14-én, pénteken 18 órakor, de Emil atya gyémántmisét mond még Csíkszeredában június 23-án, 11 órakor a Millenniumi templomban és Csíksomlyón június 23-án, 19 órakor a kegytemplomban is.
A pápa szorgalmazza a kiskorúak védelmét
„Ferenc pápa arra buzdított bennünket, hogy ne hátráljunk meg elkötelezettségünkben, és fáradozzunk a kiskorúak, a legsebezhetőbbek javára” – mondta Hans Zollner jezsuita, a Pápai Gergely Egyetem által létesített gyermekvédő központ megbízott felelőse (képünkön), miután június 4-én az intézmény különböző nemzetiségű tagjaival együtt részt vett a pápai szentmisén. (Hans Zollnerrel készült interjúnk a témáról az Új Ember 2012. február 19-i számában olvasható. – A szerk.)
Először a belga alapítású keresztény ifjúmunkás mozgalom (JOC) munkamódszereként ismertem meg e hármas jelszót. Joseph Cardijn kanonok, a későbbi bíboros munkatársaival 1925-ben indította el mozgalmát, amely később világszerte elterjedt.
Most Peter Turkson ghánai születésű bíboros, vatikáni „szociális miniszter” dortmundi beszédében szembesültem ugyanezzel a jelszóval. Az Igazság és Béke Pápai Tanácsának elnöke a vállalkozók konferenciáján meglepő módon arról beszélt, hogy a hit világa nem szükségképpen áll szemben az üzleti világgal.