Világ-nézet katolikus szemmel
Volt, ahol nem engedték az árvízi védekezés veszélyes területére a falu plébánosát, aki pedig nem lábatlankodni, nézelődni ment oda, hanem segíteni szóval és tettel. Talán féltették, vagy félreértették közeledését.
Mint ahogyan a fák sem. Induljunk ki ebből a közmondásból. Minden közmondás valamilyen közhelyet fogalmaz meg, s a közhelyek sajátossága, hogy hosszú idő alatt kiérlelt tapasztalati igazságot hordoznak.
Az árvízről van szó, a mostani dunai árvízről, amely egy évtized alatt immár a negyedik azok közül, amelyek „minden idők legmagasabb” vízszintjével érkeztek. Árvizek persze mindig voltak, vannak, a teremtett világ természetéhez tartoznak. Kár lenne hadakozni ellenük, netán olyan módon, mint néhány évtizeddel ezelőtt a „dicsőségesben” (leánykori nevén Szovjetunió) próbálkozott ezzel Davidov elvtárs, aki meg akarta fordítani a folyók áramlásának irányát.
Épül a templom a soproni Löverekben
Ma, amikor országszerte kiürülnek a templomaink, felkapjuk a fejünket arra a hírre: valahol templom épül. Sopron legszebb és legelőkelőbb negyede a Lövérek, amit a helyiek Lövereknek mondanak és így is írnak. Csendes erdők, fenyvesek, tölgyesek és szelíd lankák ölelik körül. Itt bővül, épül az a templom, amelynek plébánosa Bognár István. Őt kérdeztem a nemes és bátor vállalkozásról.
– Egy villaépületet alakítanak át templommá. Mi a története, előzménye ennek a tervnek?
– A Löverek Sopron hegy alatti városrésze. Itt a múlt század harmincas- negyvenes éveiben még kis gyümölcsöskertek voltak egy-két házikóval, illetve jómódú polgárok villáival. Ez a ma Julianeumnak nevezett épület a Töpleréké volt. Az előkelő család a gazdasági világválság idején eladósodott, és a villát eladta a domonkos rendnek, amely éppen ekkor ünnepelte Julianus barátot. Akkor volt ugyanis éppen hétszáz esztendeje annak, hogy a szerzetes elindult felkutatni a magyarok őshazáját. Ezért róla nevezték el az épületet, amelyet nyomban el is kezdtek bővíteni.
Kuminetz Géza, a Központi Szeminárium rektora és Rónaszéki Gábor vicerektor közösen mutatták be ezüstmiséjüket Budapesten, az Egyetemi templomban. Cserháti Ferenc püspök méltatta a jubilánsokat, és többek között a papi hivatás felelősségéről, szépségéről beszélt az ünnepen
A megújulás ideje
„Caro salutis cardo” – „A test (hús) az üdvösség tengelye, sarokvasa.” Ezt a gondolatot Tertullianus, a II. század végi egyházi szerző jegyezte le a halottak feltámadásáról írott művében. A korabeli keresztények közül (s nem ugyanez a helyzet napjainkban is?) sokan úgy vélték, csak a lélek jut el az örök életre, a test a romlásé lesz. Csakhogy – írja a jeles teológus – Krisztus maga is testben jött el közénk, s ha ő testi létet vállalt, ez azt jelenti, hogy a test nem idegen Istentől. De miért kellett testben megváltania Jézusnak az embert? Miért nem volt elég valami tisztán lelki üdvösség megígérése?
A német püspöki kar korábbi tanácsadóját, Thomas von Mitschke-Collandét (képünkön) hívta meg a pápa a kúriai reformok segítésére. Mitschke-Collande személyére a német püspöki kar titkára, Hans Langerdörfer SJ tett javaslatot, amit támogatott Reinhard Marx münchen– freisingi érsek is, a nyolctagú, pápai bíborosi tanács egyik német tagja – írja Sandro Magister a Chiesa. espresso.it-n és az ő nyomán a Catholic Herald.
A Szentatya a riói nyomornegyedbe is készül
Ferenc pápa július 25-én felkeresi a Rio de Janeiró-i szegénynegyedet. Semmiféle rendőri lezárást, kordont nem kért és nem fogad el. Nem zárhatják el tőle az ott élőket. A favellák szegényei anyagi lehetőségeik arányában kiveszik részüket az ifjúsági világtalálkozó vendégeinek elszállásolásából. A rendezők mintegy két és fél millió résztvevőt várnak. A szállodák mérsékelt áraik miatt már rég foglaltak. A sportcsarnokon kívül négyszáz iskola és egyházközségi, egyetemi termek százai is fogadják az érkezőket. Különösen szeretnének minél több fiatalt családoknál elhelyezni, hiszen az jelent igazi tapasztalatot. (KNA)