A megújulás ideje

Az ember testi-lelki egységében a Teremtő képmása. Nem csupán a tisztán lelki (szellemi) dimenzióim hordozzák az Úrhoz való hasonlatosságomat, de a testben megélt életem is: amikor szeretek (s ez nemcsak lelki, de testi valóság is!), akkor ismerem meg Istent, ő akkor lesz bennem, s én akkor leszek benne (vö. 1Jn 4,7–16)!

Ugyanakkor (és éppen ezért) a bűn sem pusztán a lelket, hanem a teljes embert érinti. A Teremtés könyve egyértelműen kifejezi ezt, amikor Éva büntetése a szenvedés lesz, Ádámé pedig a testi fáradság, a küzdelem, „amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza” (3,19).

Elmélet vagy élet

Dennis Gansel német rendező A Hullám című felkavaró filmjét a hazai mozikban is láthattuk annak idején. Ebben egy középiskola tanára sajátos módon szeretné bemutatni diákjainak az autoriter társadalom működését. Kitalál egy tekintélyelvű csoportot – tagjai hullámmozgást imitáló karlendítéssel köszöntik egymást –, ő pedig vezérként áll a társaság élére. A Hullám bámulatos gyorsasággal kezd terjedni, nemsokára már az osztályterem falain túlról is vannak tagjai. A valós alapokra építő filmet – 1967-ben az Egyesült Államok egyik iskolájában történt hasonló – általában úgy szokták értelmezni, hogy lám-lám, ha nem vigyázunk, akkor demokráciáinkat egy karizmatikus vezető szempillantás alatt tekintélyimádó szörnyűséggé változtathatja. Ám ha kicsit jobban figyelünk, megláthatjuk: nem az a baj, hogy a filmbeli diákokat ilyen gyorsan magába tudja szippantani egy autoriter szervezet. Ez ugyanis csak a probléma felszíne. Az említettek ugyanis csak azért tudnak megtörténni, mert ezek a gyerekek – mivel folyton azt hallják, hogy legyenek másmilyenek, mint a többiek – egész egyszerűen nem tartoznak sehová.

Forradalmak és keresztények Franciaországban

A legenda szerint Klodvig király megkeresztelkedésének idejére, vagyis az V. századra nyúlik vissza „az egyház legidősebb leánya” kifejezés, amelyet Franciaországgal kapcsolatban használnak. A hagyomány szerint ez a mondat nem csupán a középkor eleji politikai hatalmi játszmák vonatkozásában hangzott el, hanem egyfajta hivatást is kijelölt a francia király és rajta keresztül az egész nemzet számára. Noha korabeli írásos emlék nem maradt fenn e kijelentésről, és vitatható, hogy valaha is elhangzott-e, az mindenképpen megállapítható, hogy Klodvig volt az első „barbár” uralkodó, aki a kereszténységet választotta, és ezzel a francia társadalom fejlődésének és az európai történelemnek is évszázadokra meghatározó irányt szabott. Nem véletlen, hogy 1980. június 1-jén a Le Bourget-i repülőtéren elmondott szentbeszédében II. János Pál, aki egyházfőként ekkor járt először Franciaországban, szintén utalt erre, amikor Máté evangéliumának egy szöveghelyét kommentálta: „Tegyétek tanítványommá mind a népeket.” Az egyháztörténelem „nagy fejezeteit” írta ez a nemzet, mondta többek között, felsorolva számos francia szent nevét. S a pápa ekkor egy másik – talán sokkal kevésbé ismert – címet is „adományozott” Franciaországnak: „a népek nevelőjének” nevezte.

Vietnam

Emlékem a nyolcvanas évekből: a szerkesztőség udvarán néhány kopott ruhás vietnami vendég csoportosult. Mint kiderült, püspökök voltak, soványak és kissé riadtak. Cipővásárlásra kísérték őket. Szívszorító látvány volt. E jelenet a máig üldözött, megalázott vietnami egyház képeként maradt meg bennem.

A világegyház számára egy Rómában elhunyt, egyszerűségéről és szenvedéseiről ismert főpásztort nevezhetünk a vietnami emberek és keresztények jelképes képviselőjének: François-Xavier Nguyen Van Thuan volt ő, akit egyszerűen csak Van Thuanként ismer a világ. 1928-tól 2002-ig élt ezen a hozzá méltatlan világon, hogy a reménység vértanújaként növelje bennünk a hit örömét, áldozatvállalásaink értelmét.

Ferenc pápa Castel Gandolfóban

Róma püspöke július 14-én hivatalos látogatást tett Castel Gandolfóban. Délben a városka központi terén köszöntötte az albanói püspök, a pápai palota igazgatója és a polgármester asszony. Ferenc pápa nem a palota erkélyéről, hanem az emberekhez közel, a bejárat előtt mondott beszédében emlékezett meg elődeiről, akik itt töltötték a nyarat. Kézfogással, simogatással üdvözölte különösen a betegeket és gyerekeket. Útját oda-vissza autóval tette meg. (KAP)