A Biblia üzenete

Az ókori Keleten a vendéglátás az egyik legalapvetőbb emberi kötelesség volt. Egy ember, akinek késő este vendége érkezett, átszaladt a barátjához kenyeret kérni. A barát azonban igen barátságtalanul fogadta (szó szerinti fordításban): „Ne hozz ide nekem fáradalmakat! Az ajtó bezáratott, és kisgyermekeim itt fekszenek mellettem a fekhelyen. Nem kelhetek fel, nem adhatok neked!” (Lk 11,7). Ne hozd ide a gondjaidat! Az ajtó be van zárva – olvassuk a szövegben. A barát tehát nem azt mondja: bezártam, hanem így fogalmaz: bezáratott. Nincs, aki bezárta, nincs, aki kinyissa. Mintha egy sorsszerű állapot volna ez, amelyen nem lehet változtatni. Nem azt mondja: nem akarok felkelni, hanem azt: nem kelhetek fel. Abban az időben a szegény családokban közös fekhelyen aludtak az emberek. Ha a gazda felkelne, felébresztené a mellette alvó gyermekeit is. Nem is szólva az ajtópántba betolt nagy retesz kihúzásának zajáról.

Kis liturgikus etikett 4.

Teljesen természetes, hogy mint minden térben, a templomban is keressük a számunkra legmegfelelőbb helyet, ahonnan jobban látjuk a szentélyben történő eseményeket, és jobban halljuk a szentbeszédet. Igényünk van egy olyan helyre, ahol meghitten imádkozhatunk, fontos számunkra, milyennek látszanak onnan a templom természetes és mesterséges fényei, kényelmesen el tudunk-e ott helyezkedni. Körültekintést igényel azonban, hogyan jutunk el a helyünkre, és figyelemmel kell lennünk mások igényeire is, hiszen a templom nem a magánkápolnánk, hanem az egyház háza (domus ecclesiae).

Görögkatolikus lelkiség

Bármennyire is hangsúlyos szerepet kap a bizánci egyház lelkiségében a közösségi ima, mégis fontos az egyéni imádság is. A lelki élet mesterei azért helyeznek nagyobb hangsúlyt az együttes imára, mert az az egyház közösségében történik, főként a szent szertartások keretében. Ámde meg kell fontolnunk legalább két dolgot, amelyek az egyéni imádság mellett szólnak.

Az egyik: a legszebben – teljes terjedelmében, legünnepélyesebb formájában – végzett szertartás is puszta külsőség marad, ha nem hatja át a belső lelkület. Ha hiányzik belőle az értelmi tényező – vagyis az, amit Evagriosz Pontikosz úgy fogalmazott meg, hogy az imádság az értelem felemelése Istenhez –, akkor csupán annyit jelent, mint az imamalom forgatása, a szent szövegek „ledarálása”. Bizony, ez az, amiről a szentgyónásban is úgy adunk számot, hogy „figyelmetlen voltam az imádságban”. Ne feledjük, Jézus is ostorozta azokat a farizeusokat, akik nem lélekkel imádkoztak, hanem csupán a külsőségekre fektettek hangsúlyt (Mt 23,5).

A hét szentje

Mélyen hívő, tízgyermekes családban született 1913 szentestéjén, a mai Észak-Szlovákiában található Krivában. Plébániájukon 1929-től a Szent Keresztről nevezett irgalmasnővérek szolgáltak, akiknek jelenléte nagyban hozzájárult szerzetesi hivatásának megérlelődéséhez. Vonzotta az úgynevezett keresztes nővérek feltétel nélküli szeretet irányította élete. Már tizenöt évesen be akart lépni a rendbe, de előbb ápolónői iskolába és egy radiológiai tanfolyamra küldték. 1936-ban kezdte meg a noviciátust, ekkor kapta a Zdenka nevet.