Ka­to­li­kus mi­vol­to­mat nem ha­gyom a ru­ha­tár­ban

 

 

Be­szél­ge­tés ál­lam és egy­ház vi­szo­nyá­ról, a val­lás­sza­bad­ság­ról Márfi Gyu­la ér­sek­kel

 

Az em­lí­tett té­má­ról tart elő­adást a veszp­ré­mi fő­pász­tor a Fe­je­de­lem­as­­szony­ok és val­lás­sza­bad­ság Er­dély­ben cí­mű ki­ál­lí­tás­hoz kap­cso­ló­dó elő­adás-so­ro­zat be­fe­je­zé­se­ként a veszp­ré­mi Szaléziánumban au­gusz­tus 13-án. Az ál­lam és az egy­ház vi­szo­nya bo­nyo­lult ké­pet mu­tat a tör­té­ne­lem fo­lya­mán. Mi­köz­ben két kü­lön va­ló­ság­ról be­szél­he­tünk, az ál­lam és az egy­ház éle­te szá­mos pon­ton ta­lál­ko­zik és kap­cso­ló­dik egy­más­hoz. Márfi Gyu­la ér­sek a tör­té­nel­mi ta­nul­sá­gok mel­lett a je­len­le­gi ma­gyar, il­let­ve eu­ró­pai hely­ze­tet is elem­zi, s rá­vi­lá­gít ar­ra, hogy a ki­egyen­sú­lyo­zott vi­szony meg­te­rem­té­sé­ben mek­ko­ra sze­rep jut az úgy­ne­ve­zett em­be­ri té­nye­ző­nek.

A tör­té­ne­lem egyes kor­sza­ka­i­ban a föl­di ha­ta­lom gya­kor­lói úgy vi­sel­ked­tek, mint­ha ha­tal­muk­ban az is­te­ni ura­lom nyil­vá­nul­na meg. A ke­resz­tény­ség ese­té­ben ho­gyan ala­kult ez a vi­szony?

 

Riói sokszínűség Pécsen

A HungaRio katolikus ifjúsági napok elnevezésű találkozó a múlt vasárnap ünnepi szentmisével zárult Pécsett. A szentmisét Erdő Péter bíboros mutatta be Alberto Bottari de Castello apostoli nunciussal, a jelen lévő püspökökkel és papokkal közösen. Az ötnapos találkozón több mint ezernyolcszáz fiatal vett részt.

Hazánk tizenöt egyházmegyéjéből közel ezernégyszáz, a határon túli magyar egyházmegyékből több mint száz, a ferences rendtartományból több mint hetven, egy-egy napra pedig kétszázötven fiatal kapcsolódott be a találkozón keresztül a riói ifjúsági világtalálkozó közösségébe.

Részletek Ferenc pápa fiataloknak mondott beszédeiből

„Tedd Krisztust az életedbe, helyezd belé a bizalmadat, és soha nem fogsz csalódni.”

„Olyan sok arc elkísérte Jézust a kálváriához vezető útján: Pilátus, Cirenei Simon, Mária, az asszonyok. Melyik akarsz lenni közülük?”

„Emlékezzünk rá, mit mondott Kalkuttai Teréz anya, amikor megkérdezték tőle, hogy mit kell megváltoztatni az egyházban: Téged és engem! Honnan kell elkezdeni a változást? Tőled és tőlem.”

„Figyelem, Jézus nem azt kéri, hogy menjetek, hogy ha lesz hozzá kedvetek, és lesz rá egy kis időtök. A tanúságtételt, az evangélium hirdetését Jézus az egész egyházra, vagyis személy szerint rád bízta.”

Amit tán Ön sem tudott a brazilokról

Nagyon tudnak focizni és szambázni – ezt mindenki tudta, azt azonban már nem biztos, hogy imádják a kólát, a virslit és a babot. Ez utóbbit rizzsel eszik, és általában mindennap. Nem evéshez illő téma, de fontos: ők ahelyett, hogy fújnák, szívják az orrukat, náluk ugyanis az ellenkezője az illetlen. A kávé mellett van más is, ami tipikusan brazil: a Havaianas papucs. Elkél ez a tengerparton, így szinte mindenütt árulják. „Édesanyám mesélte, hogy lánykorában mindig ilyen papucsra vágyott. Megismerte a lábnyomát a homokban, odatette a talpát, és azt mondta: Jaj, bárcsak megvehetném” – mesélte Joicy, a brazil misszionárius. S még egy infó: a majdnem negyven (heggyel együtt több mint hétszáz) méteres Krisztus-szobron van egy szív is. Pici, de látható, csak jobban meg kell nézni.

Átölelve

Az ifjúsági világtalálkozó zarándokszemmel

Vége van; a teraszon, egy hintaágyban pihenek, szemben a Megváltó Krisztus szobra, jobbra pedig a Santa Marta favela. Most már minden szép és jó. De egyáltalán nem volt semmi sem olyan egyszerű. Még csak véletlenül sem leányálom a zarándok élete, de (és itt a lényeg) van értelme. Rio de Janeiróból – fáradtan, ám boldogan – visszatekintek a július 23. és 28. között megrendezett ifjúsági világtalálkozóra.

Hosszú volt az út: Budapestről Lisszabonba, Lisszabonból Fortalezába, Fortalezából Salvadorba, Salvadorból Rio de Janeiróba mentünk, összesen közel tizenöt órát repültünk. Az északkelet-brazíliai Fortalezában eltöltött egy hét után, július 21-én éjjel érkeztünk meg Rióba, a karneváljáról és tengerpartjáról ismert, több mint hatmilliós városba. „Na, hol az a szobor?” – kérdeztük meggyötörten a reptérről jövet a taxiban. Ám semerre sem találtuk. Kissé csalódottan tértünk hát nyugovóra, de másnap az ablakunkból kinézve a látvány mindenért kárpótolt: ott magasodott ugyanis a Corcovado-hegy, és rajta a hatalmas Krisztus-szobor. Elhatároztuk, hogy még a találkozó előtt felmegyünk hozzá, és ellátogatunk a másik nevezetességhez, a Cukorsüveg-hegyhez is.

Széljegyzetek egy látogatáshoz

Ferenc pápának sosem volt szüksége „jó sajtóra”. Talán azért sem szereti a számára mindig fárasztó interjúkat, mert úgy gondolja, jobb beszélgetni, mint „nyilatkozni”. Riói útján mindenesetre személyesen köszöntötte a vele tartó újságírókat, s azt kérte tőlük, segítsenek neki a fiatalok és az idősek helyzetének javításában. Magas a munkanélküliek aránya, és fennáll a veszély, hogy felnő egy munka nélkül élő nemzedék, holott a munka méltóságot ad az embernek – fogalmazott a pápa. Amikor a média jelen lévő munkatársai nevében egy mexikói újságírónőtől egy guadeloupe-i Szűz Mária- képet kapott ajándékba, tréfásan megjegyezte: azt hitte, oroszlánok közé került, ám most kiderült, az újságírók mégsem olyan félelmetesek…

Kön­­nyek, mély­ről

A nyá­ri popcorn-szezon csa­ta­za­já­ban sok­szor sü­ke­tek ma­ra­dunk a ka­tar­zis csend­jé­re. Pe­dig Anne Émond film­je, a ha­zai mo­zik­ban jú­li­us vé­gé­tõl ve­tí­tett El­sõ éj­sza­ka már fel­üté­sé­vel is va­la­mi egé­szen szo­kat­lan él­ményt ígér.

Egy fék­te­len bu­li be­las­sí­tás­sal sti­li­zált ké­pei fo­rog­nak elõt­tünk. A lány (Catherine De Léan) el­len­áll­ha­tat­la­nul rop­ja, a fiú (Dimitri Storoge) kedv­tel­ve fi­gye­li, snitt, és már ös­­sze­ga­ba­lyod­va fek­sze­nek a srác la­ká­sán. Mi­re el­ju­tunk a főcí­mig, már meg is tör­té­nik az ak­tus. Ez azon­ban még csak a kez­det, hőse­ink ugyan­is – a nagy­apá­ink ál­tal több­nyi­re be­tar­tott sor­ren­det fel­rúg­va – csak a tes­ti be­tel­je­sü­lés meg­ta­pasz­ta­lá­sa után kez­dik fel­fe­dez­ni egy­más sze­mé­lyi­sé­gét.

A mi éle­tünk

A ke­let-eu­ró­pai tár­sa­dal­mak mind­má­ig küz­de­nek az­zal, hogy szem­be­néz­ze­nek a szo­ci­a­liz­mus­nak ne­ve­zett dik­ta­tú­rák örök­sé­gé­vel. Eb­bõl a szem­pont­ból a mai Né­met­or­szág kü­lön­le­ges hely­zet­ben van. Egy­részt azért, mert az NDK – mi­vel tőszom­széd­sá­gá­ban lé­te­zett egy má­sik, „im­pe­ri­a­lis­ta” né­met ál­lam is – még a szov­jet blokk or­szá­gai kö­zül is ki­emel­ke­dett pa­ra­no­i­ás fé­le­lem ve­zé­rel­te rend­sze­ré­vel. Más­részt, mert a ber­li­ni fal le­om­lá­sa után csak az or­szág egyik fe­lé­nek lel­ki­is­me­ret­ét nyom­ta a kom­mu­nis­ta múlt. Florian Henc­kel von Donnersmarck A má­sok éle­te cí­mű – mél­tán si­ke­res – film­jén érez­ni is le­het ez utób­bi ket­tõs­ség ha­tá­sát, hi­szen egy ér­de­kes, a Nyu­gat szá­má­ra emészt­he­tõ, még­sem élet­sza­gú tör­té­ne­tet vitt film­re a ren­de­zõ. Ha mel­lé­tes­­szük Christian Petzold Bar­ba­ra cí­mű al­ko­tá­sát, a ha­son­ló­sá­gok mel­lett ész­re­ve­he­tünk olyan kü­lönb­sé­ge­ket, me­lyek­bõl ki­tű­nik: Petzold job­ban tud­ta áb­rá­zol­ni az egy­ko­ri NDK ful­lasz­tó lég­kör­ét és a hét­köz­na­pi em­ber helyt­ál­lá­sá­nak prob­lé­má­ját.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.