Lá­to­ga­tás egy fortalezai nyo­mor­ne­gyed csa­lád­ja­i­nál

Egy fér­fi az aj­tó­fél­fát tá­maszt­ja, né­hány gye­rek az út­pad­kán ül, egy as­­szony egy kis­lány ha­ját fé­sü­li, de most ab­ba­hagy­ja. ő is fi­gyel. Ide­ge­nek ér­kez­tek a ke­rü­le­tük­be, akik már el­ső rá­né­zés­re sem olya­nok, mint ők. Mi va­gyunk azok. Ki­szál­lunk a busz­ból, és el­in­du­lunk, hogy meg­is­mer­ked­jünk az észak­ke­let-bra­zí­li­ai Fortaleza egyik nyo­mor­ne­gyed­ében.

A keszt­he­lyi Pan­non Egye­tem Georgikon Ka­rá­nak kol­lé­gi­u­ma kü­lön­le­ges ese­mény­nek adott ott­hont jú­li­us 17. és 21. kö­zött: itt ren­dez­ték meg a Veszp­ré­mi fő­egy­ház­me­gye csa­lád­pasz­to­rá­ciós mun­ka­cso­port­ja ál­tal szer­ve­zett egy­ház­me­gyei csa­lád­tá­bort. Az ese­mény­re két­éven­te ke­rül sor, az idei a ki­len­ce­dik al­ka­lom volt.

A szer­ve­zők ál­do­za­tos mun­ká­já­nak kö­szön­he­tő­en min­den részt­ve­vő érez­het­te, hogy a tá­bor­nak lel­ke, va­rá­zsa van. A ba­rá­ti han­gu­lat­ban el­töl­tött kel­le­mes pi­he­nés él­mé­nyei épp­úgy jel­lem­ző­ek vol­tak a tá­bor­ra, mint az egy­re mé­lyebb­re vi­vő lel­ki­ség, ame­lyet a tu­da­to­san fel­épí­tett prog­ra­mon ke­resz­tül él­het­tek meg a részt­ve­vők. 

Er­dő Pé­ter a pá­pa kül­döt­te­ként vett részt Lit­vá­nia meg­té­ré­sé­nek ju­bi­le­u­mán

Er­dő Pé­ter bí­bo­ros, esztergom–budapesti ér­sek, a CCEE el­nö­ke Fe­renc pá­pa kü­lön­le­ges kül­döt­te­ként uta­zott Lit­vá­ni­á­ba, az or­szág ke­resz­tény hit­re té­ré­sé­nek hat­szá­za­dik év­for­du­ló­já­ra ren­de­zett ün­nep­sé­gek­re, me­lyek ré­sze­ként eu­cha­risz­ti­kus kong­res­­szust is tar­tot­tak. Au­gusz­tus 2-án Telsiai vá­ro­sá­nak pol­gár­mes­te­ri hi­va­ta­lá­ban kö­szön­töt­te a je­les al­ka­lom­ból szer­ve­zett kon­fe­ren­cia részt­ve­vő­it. Be­szé­dé­ben han­got adott sze­mé­lyes meg­ha­tott­sá­gá­nak, mint egy olyan nép tag­ja, amely szin­tén a ke­resz­tény hit­re té­rés ál­tal ta­lál­ta meg he­lyét az eu­ró­pai né­pek csa­lád­já­ban. 

A két nép tör­té­ne­te Lit­vá­nia meg­té­ré­sé­nek el­ső pil­la­na­tá­ban is ta­lál­ko­zott, ami­kor Ja­gel­ló nagy­fe­je­de­lem fe­le­sé­gül vet­te Nagy La­jos ki­rá­lyunk le­á­nyát, és be­lé­pett a ka­to­li­kus egy­ház­ba. Azok­ban az év­szá­zad­ok­ban Szent Ist­ván és a lit­ván nép ve­ze­tői ugyan­az­zal a kér­dés­sel szem­be­sül­tek: be­lép­ni az egy­ház­ba, őszin­tén el­fo­gad­ni a ke­resz­tény hi­tet, ugyan­ak­kor meg­őriz­ni iden­ti­tá­su­kat, s biz­to­sí­ta­ni né­pük kul­tú­rá­já­nak to­vább­élé­sét.