Egy kü­lön­le­ges ta­ná­ri dip­lo­ma

Van még jó hírünk

Pablo Pineda az el­ső Down-szindrómás Eu­ró­pá­ban, aki egye­te­met vég­zett. A har­minc­nyolc éves spa­nyol fér­fi ta­ná­ri és ne­ve­lés­pszi­cho­ló­gi­ai vég­zett­sé­get (BA) szer­zett.

Az el­múlt idő­szak­ban elő­adá­so­kat tar­tott, hogy az át­lag­tól el­té­rő em­be­rek tár­sa­dal­mi el­fo­ga­dott­sá­gát elő­se­gít­se. Az a cél­ja, hogy sze­mé­lyes pél­dá­ja ré­vén nyil­ván­va­ló­vá te­gye: ha szor­gal­ma­san dol­go­zunk azon, ami­hez meg­van­nak a ké­pes­sé­ge­ink, el­ér­het­jük az ál­ma­in­kat. Sze­ret­né, ha mi­nél szé­le­sebb kör­ben be­lát­nák, hogy a Down-szindrómások is kom­pe­ten­sek, és nem sza­bad a le­he­tő­sé­ge­i­ket ön­ké­nye­sen fel­ál­lí­tott kor­lá­tok kö­zé szo­rí­ta­ni.

Az el­ső ki­hí­vá­sok

A hit út­ja

A hit sok­kal több an­nál, mint hogy va­la­ki rá­ta­lál „a he­lyes vi­lág­né­zet­re”. Eg­zisz­ten­ci­á­lis vál­to­zást ered­mé­nyez, ame­lyet a Szent­írás csak­is a le­he­tő leg­erő­tel­je­sebb ké­pek­kel tud le­ír­ni: „élet a ha­lál­ból” (Jn 5,24; Róm 6,13), „fo­gan­ta­tás” és „új­já­szü­le­tés” Is­ten élő és ro­mol­ha­tat­lan sza­va ál­tal, víz­ből és Szent­lé­lek­ből (vö. 1Pt 1,23; Jn 3,5–7).

Jé­zus a mag­ve­tő pél­da­be­széd­ében az ige­hir­de­tés ha­tá­sá­ra tá­madt hi­tet a föld­ben ki­csí­rá­zó mag­hoz, egy új élet kez­de­té­hez ha­son­lít­ja (Mt 13,18–23). Eb­ből a pél­da­be­széd­ből ki­tű­nik, hogy a hit a kí­vül­ről jö­vő is­te­ni ke­gye­lem aján­dé­ka, ugyan­ak­kor kez­det­től fog­va sé­rü­lé­keny és fe­nye­ge­tett va­ló­ság. Kül­ső erők és a rossz­ra haj­ló em­be­ri ter­mé­szet egy­aránt az el­len ha­da­ko­zik, hogy a csí­rá­zó hit meg­gyö­ke­rez­zen, szár­ba szök­ken­jen, és gyü­möl­csöt hoz­zon. El­gon­dol­kod­ta­tó, hogy a pél­da­be­széd sze­rint a ki­csí­rá­zott ma­gok­nak csu­pán egy­har­mad ré­sze jut el ab­ba a sza­kasz­ba, hogy hi­va­tá­sát be­tölt­ve – kü­lön­bö­ző mér­té­kű – ter­mést hoz­zon Is­ten or­szá­ga szá­má­ra.

Ilyen csi­bész az én Is­te­nem!

Elmélet vagy élet

So­kat vár­tam et­től az út­tól. Azt, hogy a min­den­nap­ok­ba kis­sé tán be­le­pil­ledt hi­tem egé­szen fel­fris­sül­jön, s új, más­faj­ta, sze­mé­lyes kap­cso­la­tom ala­kul­jon ki Is­ten­nel; ta­pasz­tal­jam meg őt ren­de­sen, kap­jak ab­ból az öröm­ből, amit a ve­le va­ló ta­lál­ko­zás je­lent. „Jó, de ne várj cso­dát!” – fi­gyel­mez­te­tett Vanessa, a Ma­gyar­or­szá­gon szol­gá­ló bra­zil mis­­szi­o­ná­ri­us. Át­imád­koz­tuk az éj­sza­kát, mi­e­lőtt el­in­dul­tam vol­na. Haj­nal­ban, ami­kor meg­­ér­ke­zett a ta­xi, meg­ölel­tük egy­mást, jó erő­sen, és út­ra kel­tem a ha­zá­já­ba, Bra­zí­li­á­ba. Úgy kép­zel­tem, nem is an­­nyi­ra az if­jú­sá­gi vi­lág­ta­lál­ko­zó­tól aka­rok so­kat, ha­nem in­kább ma­gá­tól az út­tól, va­ló­já­ban: a kon­ti­nens­től, az em­be­rek­től, Dél-Ame­ri­ka kü­lön­le­ges lel­ké­től. Azt a va­la­mit aka­rom, ami ott so­kak­ban meg­van: a de­rűt, lel­ke­se­dést, az élet­örö­möt.

Öröm­hír min­den­ki­nek

Je­len­tő­sen bő­vül a Ma­gyar Ka­to­li­kus Rá­dió vé­te­li le­he­tő­sé­ge

Az ult­ra­rö­vid-hul­lá­mú su­gár­zás­ra va­ló át­té­rést kö­ve­tő har­ma­dik év­ben vé­te­li le­he­tő­sé­gé­nek je­len­tős bő­vü­lé­sét ér­te el a ka­to­li­kus egy­ház rá­di­ó­ja au­gusz­tus­ra: Szent Ist­ván ki­rály ün­ne­pén a Du­nán­túl nagy ré­szén és az or­szág kö­zép­ső, il­let­ve ke­le­ti te­rü­le­té­nek több kör­ze­té­ben is fog­ha­tó az adás. Még­pe­dig kor­sze­rű, jó mi­nő­sé­gű URH-­frek­ven­ci­á­kon.

A Ma­gyar Ka­to­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia és a rá­dió ve­ze­té­se fo­lya­ma­tos erő­fe­szí­té­sek­kel igyek­szik el­ér­ni, hogy az egy­ház rá­di­ó­já­nak hang­ja az új jog­sza­bá­lyi kö­rül­mé­nyek kö­zött is hall­ha­tó­vá vál­jék az or­szág min­den la­kó­ja szá­má­ra. E mun­ka ered­mé­nye­ként 2010-ben Bu­da­pes­ten, Szé­kes­fe­hér­vá­ron és Szom­bat­he­lyen szó­lalt meg URH-n az Öröm­hír min­den­ki­nek szig­nál. Idén jú­ni­us­ban be­kap­cso­ló­dott Kis­kő­rös, jú­li­us­ban Esz­ter­gom és Vác, au­gusz­tus kö­ze­pén pe­dig Veszp­rém és Deb­re­cen is.

A pár­be­széd em­be­re – vi­lá­gos ál­lás­pon­ton

A II. va­ti­ká­ni zsi­nat leg­jobb né­met kró­ni­ká­sa, Mario von Galli je­zsu­i­ta re­mek kom­men­tár­ja­in kí­vül ké­pes ki­ad­vány­ban is ki­tű­nő­en köz­ve­tí­tet­te a zsi­nat ese­mé­nye­it és szel­le­mét. Ma is előt­tem van egy fel­vé­tel, ame­lyen há­rom bí­bo­ros mo­de­rá­tor, a bel­ga Leo Jozef Suenens, az olasz Giacomo Lercaro és a leg­fi­a­ta­labb, a né­met Julius Döpfner (képünkön) be­szé­lik meg, mi a te­en­dő egy, a kú­ri­át érin­tő kér­dés­ben.

Egyiptom

Kopt temp­lo­mo­kat gyúj­tot­tak fel

Az egyip­to­mi rend­őr­ség au­gusz­tus 14-én két ka­i­rói té­ren fel­szá­mol­ta a Mo­ha­med Murszi el­nök meg­buk­ta­tá­sa el­len he­tek óta til­ta­ko­zó Mu­zul­mán Test­vé­ri­ség tá­bo­ra­it. A vé­res le­szá­mo­lást kö­ve­tő­en az iszlamisták fel­gyúj­tot­tak há­rom kopt temp­lo­mot.

Nagyvilág

Or­te­ga bí­bo­ros Romero ér­sek bol­dog­gá ava­tá­sát kér­te

A ku­bai Jaime Or­te­ga bí­bo­ros, aki Fe­renc pá­pa kü­lön­le­ges kül­döt­te­ként vett részt El Sal­va­dor­ban az ötö­dik nem­zet­kö­zi eu­cha­risz­ti­kus kong­res­­szu­son, azért imád­ko­zott, hogy Oscar Romero ér­se­ket az ol­tár di­cső­sé­gé­re emel­jék. Ha­van­na ér­se­ke az au­gusz­tus 11-én a fő­vá­ros kö­ze­lé­ben lé­vő Santa Teclában el­hang­zott homíliájában be­szélt er­ről, több ezer hí­vő je­len­lét­ében. Romero ér­se­ket San Sal­va­dor­ban gyil­kol­ták meg 1980. már­ci­us 24-én, mi­köz­ben szent­mi­sét mu­ta­tott be.

A Santa Tecla-i szer­tar­tá­son je­len volt Oscar Rodriguez Maradiaga bí­bo­ros, Tegucigalpa ér­se­ke, a he­lyi püs­pö­kök és Kö­zép-Ame­ri­ka más or­szá­ga­i­nak fő­pász­to­rai, pa­pok és sze­mi­na­ris­ták. A hí­vek nagy örö­mük­nek ad­tak han­got, ami­kor Or­te­ga bí­bo­ros Romero ér­sek bol­dog­gá ava­tá­sát em­lí­tet­te.

(Fides/VR)

A le­se­lej­te­zés kul­tú­rá­já­val szem­ben

A szent­atya a brazilokhoz a szü­lői hi­va­tás­ról

Bra­zí­li­á­ban au­gusz­tus 11. és 17. kö­zött tart­ják a csa­lád he­tét, ame­lyet a he­lyi püs­pö­ki kon­fe­ren­cia szer­ve­zett A ke­resz­tény hit át­adá­sa és ok­ta­tá­sa a csa­lád­ban té­má­val kap­cso­lat­ban.

A fő­pász­tor­ok hang­sú­lyoz­zák, hogy La­tin-Ame­ri­ka egyik leg­na­gyobb kin­cse a csa­lád, amely az egész em­be­ri­ség örök­sé­ge. Köz­le­mé­nyük­ben ar­ra hív­ják fel a plé­bá­no­so­kat, hogy kö­zös­sé­ge­ik­ben in­dít­sa­nak kez­de­mé­nye­zé­se­ket en­nek az idő­szak­nak az in­ten­zí­vebb meg­élé­se ér­de­ké­ben.