Fe­renc pá­pa és a fut­ball­

Szerző:

„Le­gye­tek igaz em­be­rek a sport­ban és a min­den­na­pi élet­ben. Olyan em­be­rek, akik hu­má­nus ér­té­kek hor­do­zói!” – ezek­kel a sza­vak­kal for­dult Fe­renc pá­pa Olasz­or­szág és Ar­gen­tí­na nem­ze­ti lab­da­rú­gó-vá­lo­ga­tott csa­pa­ta­i­nak já­té­ko­sa­i­hoz, aki­ket au­gusz­tus 13-án fo­ga­dott a Va­ti­kán­ban, a 14-i ba­rá­ti ta­lál­ko­zót meg­elő­ző na­pon. A mér­kő­zést a szent­atya tisz­te­le­té­re kez­de­mé­nyez­ték. A pápa kö­szö­ne­tét fe­jez­te ki a lá­to­ga­tá­sért, majd be­val­lot­ta: „Va­ló­ban ne­héz lesz szur­kol­nom, de sze­ren­csé­re ba­rá­ti mér­kő­zés­ről van szó.”

A ha­zai pá­lya előny-e?

Szerző:

Vi­lá­gi lelkipásztori mun­ka­tár­sak kor­sze­rű mis­­szi­ós hoz­zá­ál­lás­sal (1. rész)

A 2011-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok tük­ré­ben ki­mond­­ha­tó: egy­re fon­to­sabb sze­re­pet kap­hat­nak a vi­lá­gi lel­ki­pász­to­ri mun­ka­tár­sak a ha­zai mis­­szi­ós fel­ada­tok­ból. Fő­ként pél­da­adás­sal és sze­mé­lyes éle­tük fel­mu­ta­tá­sá­val te­he­tik hi­te­les­sé mun­ká­ju­kat, ame­lyet a tö­meg­egy­ház álom­kép­ének haj­szo­lá­sa he­lyett kre­a­tív ki­sebb­ség­ként tud­nak meg­va­ló­sí­ta­ni – hang­zott el töb­bek kö­zött a lel­ki­pász­to­ri mun­ka­tár­sak IX. or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ján, me­lyet idén Vajtán ren­dez­tek meg jú­li­us 29. és au­gusz­tus 4. kö­zött.

A ha­zai pá­lya előny-e? cím­mel meg­ren­de­zett kon­fe­ren­ci­át két­na­pos kép­zés előz­te meg, a ta­lál­ko­zót kö­ve­tő­en pe­dig kö­zös­sé­gi ter­ve­zés és csa­lá­di prog­ra­mok töl­töt­ték ki a he­tet. A szak­mai ren­dez­vény dél­után­ján a szalézi ora­tó­ri­u­mok és a dél-ba­ra­nyai ta­no­dák mű­kö­dé­sé­be is be­le­pil­lant­hat­tak a részt­ve­vők.

A bol­dog­ság nyo­má­ban

Szerző:

A ka­to­li­kus társ­ke­re­ső fél éve

tFél év telt el az­óta, hogy idén feb­ru­ár 14-én, Va­len­tin-na­pon el­in­dult a párKatt.hu online ka­to­li­kus társ­ke­re­ső hon­lap. In­du­lá­sunk óta na­pon­ta át­lag húsz új tag je­lent­ke­zik be a hon­la­pon, ami azt je­len­ti, hogy má­ra már több mint há­rom­ezer-öt­száz a re­giszt­rál­tak szá­ma. Azok szá­ma pe­dig, akik tel­jes jo­gú hoz­zá­fé­rést sze­rez­tek a hon­lap­hoz – ki­töl­töt­tek min­den szük­sé­ges me­zőt, és vá­lasz­tot­tak az elő­fi­ze­té­si le­he­tő­sé­gek kö­zül –, meg­ha­lad­ja a nyolc­szá­zat. A nők és a fér­fi­ak ará­nya az ös­­szes fel­hasz­ná­lót te­kint­ve hatvan–negyven szá­za­lék. A leg­né­pe­sebb cso­port a har­minc-negy­ven éve­sek kor­osz­tá­lya, itt a nő-fér­fi arány ötvenöt-negyvenöt szá­za­lék. Több ren­dez­vényt is szer­vez­tünk: já­té­kos is­mer­ke­dé­si es­te­ket, eve­zős­tú­rá­kat, gya­lo­gos és bu­szos ki­rán­du­lá­so­kat, já­té­kos is­mer­ke­dé­si hét­vé­gét. Az volt a ta­pasz­ta­la­tunk, hogy a fél- és egy­na­pos ren­dez­vé­nyek rend­kí­vül nép­sze­rű­ek, az en­nél hos­­szabb prog­ra­mok vi­szont ke­vés­bé. A to­váb­bi­ak­ban is szer­ve­zünk ki­rán­du­lá­so­kat és is­mer­ke­dé­si le­he­tő­sé­ge­ket. Ok­tó­ber 18. és 20. kö­zött pél­dá­ul a MÉCS-családközösségek MÉCS-napokat szer­vez­nek társ­ke­re­sők­nek.

Sza­ba­du­lás kö­te­lé­ke­ink­ből

Szerző:

So­kat mond­hat­nak a jól meg­vá­lasz­tott sza­vak. Ám oly­kor még több­re ta­nít egy-egy őszin­te cse­le­ke­det. Szá­mom­ra Fe­renc pá­pa Má­ria-tisz­te­le­té­ről igen so­kat el­árul­nak is­mé­telt vá­rat­lan lá­to­ga­tá­sai a Santa Maria Mag­gio­re-bazilika kegy­ké­pé­nél. Itt imád­ko­zott pá­pa­sá­ga kez­de­tén, il­let­ve bra­zí­li­ai út­ja előtt és an­nak be­fe­je­zé­se­kor is. Nem azért, mint­ha job­ban bíz­na Má­ria köz­ben­já­rá­sá­ban, mint Jé­zus ir­gal­má­ban, az Atya gond­vi­se­lés­ében vagy a Lé­lek ve­ze­té­sé­ben. Ha­nem nyil­ván azért, mert va­la­mi él­mény fű­zi e kegy­kép­hez, az anyai sze­re­tet vonz­za oda. Ugyan­ak­kor nem fe­lej­ti azt sem, ami Má­ria szá­já­ból hang­zott el a ká­nai me­nyeg­zőn: Te­gyé­tek, amit mond!

Is­ko­lá­ba…?

Szerző:

Felkészülő

De hi­szen ki­csi még, in­kább ját­sza­nia kel­le­ne! – so­pán­ko­dik a tan­év­kez­dés­re gon­dol­va jó né­hány ag­gó­dó szü­lő. Bi­zony, itt a szep­tem­ber, és ez sok kis­gyer­mek szá­má­ra je­len­ti egy új kor­szak nyi­tá­nyát az ed­di­gi óvo­dás élet­hez ké­pest. Az is­ko­la el­kez­dé­se nem csu­pán a na­pi­ren­det és a gye­rek­szo­bát ren­de­zi át, ha­nem alap­ve­tő vál­to­zá­so­kat hoz a gyer­mek (sőt az egész csa­lád) szá­má­ra. Mos­tan­tól fon­tos sze­re­pet fog ját­sza­ni az éle­té­ben a tel­je­sít­mény, a meg­mé­ret­te­tés, az ér­té­ke­lés, és ez időn­ként va­ló­ban ko­moly meg­ter­he­lést je­lent majd a kis ta­nu­ló­nak.

Vágy­vi­lág (2.)

Szerző:

Felkészülő

Két em­ber ül a se­gí­tő szo­bá­já­ban. Fel­nőt­té let­tek. Ta­lál­koz­tak, meg­kezd­ték kö­zös éle­tü­ket.

Te­gyük fel, hogy évek, akár év­ti­ze­dek óta is­me­rik egy­mást. A vá­gyak, sze­ren­csé­sebb­nek mond­ha­tó eset­ben sa­ját vá­gyuk vagy vá­gya­ik mi­att ül­nek itt egy­más mel­lett. Mond­juk férj és fe­le­ség, szü­lő és gyer­mek. Ugyan­ar­ra vágy­nak: nyu­ga­lom­ra, meg­ér­tés­re, har­mó­ni­á­ra. Ho­gyan le­het az, hogy ölel­ni vágy­tak, s most sok­szor öl­ni sze­ret­né­nek? Nem ér­tik egy­mást. Mi­ért bün­tetsz az­zal, hogy így vi­sel­kedsz? Mit tet­tem el­le­ned, hogy el­ját­szod a be­csü­le­te­det, el­iszod a pén­ze­met, hogy el­hor­dod ott­hon­ról az utol­só ér­té­ke­in­ket is?

„Hi­szed-e, hogy 5000-ben is lesz Pécs?”

Szerző:

Szent és pro­fán fé­nyek a vá­ros­ban

A Te ar­co­dat ke­re­sem – sum­máz­hat­nék né­hány sze­szé­lye­sen szép pé­csi nap után a Mű­vé­sze­tek és Iro­da­lom Há­zá­ban ren­de­zett ki­ál­lí­tás cí­mé­vel, hi­szen lép­ten-nyo­mon utol­ér­tek a szak­rá­lis él­mé­nyek, s ké­zen fog­va ve­zet­tek az ég fe­lé. Az egy­ház­ze­nei fesz­ti­vál ide­je alatt pap­szen­te­lést tar­tot­tak a szé­kes­egy­ház­ban, új­mi­sé­re hí­vott a gyár­vá­ro­si temp­lom ha­rang­ja, s a har­minc­öt éves Pé­csi Nyá­ri Szín­ház egyik pro­duk­ci­ó­já­nak is tap­sol­hat­tunk a hűs éj­sza­ká­ban. Mind­eköz­ben pe­dig szün­te­le­nül ke­res­tük Nagy La­jos ki­rály, Janus Pan­no­ni­us, Ba­bits, a Zsolnayak, Kodolányi, Weöres Sán­dor, Takáts Gyu­la, Várkonyi Nán­dor, Martyn Fe­renc, Victor Vasarely, Csor­ba Győ­ző és Tüs­kés Ti­bor lá­ba nyo­mát. Azt a gaz­dag szel­le­mi kö­ze­get, amely nél­kül nincs vá­ros, nincs iro­da­lom és mű­vé­szet. Hogy is ír­ta a re­ne­szánsz pé­csi püs­pök Pan­nó­nia di­csé­re­te cí­mű epig­ram­má­já­ban? „Ed­dig Itá­lia föld­jén ter­met­tek csak a köny­vek, / S most Pan­nó­nia is ont­ja a szép da­lo­kat. / Sok­ra be­csül­nek már, a ha­zám is büsz­ke le­het rám, / Szel­le­mem egy­re di­csőbb, s ál­ta­la hí­res e föld!”

Táj­sze­re­tet: hon­sze­re­tet

Szerző:

Ami­ről egy táj­ház be­szél

A nyelv­újí­tó Ka­zin­czy Fe­renc, ami­kor sá­tor­al­ja­új­he­lyi vi­rág­ko­rá­ban a ha­zai is­ko­la­ügy­ben pa­pír­ra ve­tet­te so­ra­it, a hely­is­me­ret fon­tos­sá­gát is hang­sú­lyoz­ta. A szü­lő­föld, az eu­ró­pa­i­ság össze­kap­cso­lá­sá­ban ma sem te­he­tünk mást, hi­szen az új és újabb nem­ze­dé­kek­nek is tud­ni­uk kell, hogy azért va­gyunk a vi­lá­gon, „hogy va­la­hol ott­hon le­gyünk ben­ne” – amint Ta­má­si Áron hir­de­ti…

Fo­ga­dó-sze­re­tet­tel tá­rult meg Balatonakali táj­mú­ze­u­má­nak ka­pu­ja, a tár­gyi és szel­le­mi kul­tú­ra ér­té­ke­it be­mu­ta­tó há­zé, amely a ma­gyar ten­ger észa­ki tér­sé­gét hoz­za lé­lek-kö­zel­be: a né­pi men­ta­li­tást, a gaz­dál­ko­dást, az épít­ke­zést, a nép­mű­vé­sze­tet, és nem utol­só­sor­ban a val­lá­sos éle­tet. A ka­put nyi­tó gaz­da: Limbacher Gá­bor mú­ze­um­igaz­ga­tó, nép­rajz­ku­ta­tó fo­gad. ő en­nek a gyűj­te­mény­nek szor­gos „ki­gon­do­ló­ja”, és fe­le­sé­ge, Len­gyel Ág­nes, a szak­mai-szel­le­mi társ. Ka­zin­czy alig­ha­nem kö­szö­nő szép­le­ve­let ír­na ne­kik, lát­va a gaz­dag, foly­ton gya­ra­po­dó gyűj­te­ményt.