Kamaszodó filmmustra

A miskolci Cinefest – ökumenikus zsűrivel

Tizedik alkalommal rendezték meg a térség önkormányzata és cégei széles összefogásának köszönhetően a X. Jameson Cinefestet Miskolcon. Dicséretes és támogatandó filmfesztivál, valóban heroikus küzdelem az északkeleti végvárban munkanélküliség, bezárt gyárak, olyan régió, amely száz éveken keresztül közelebb volt, lehetett Kassához, mint Budapesthez. Ennek megfelelően senki filmes nem érzi még itthon magát benne a budapestiek feszengve keresik a helyüket, a kassaiak gyakorlatilag határtalanul távol vannak, a miskolciak pedig hálásan örülnek, hogy ingyen bemehetnek a filmekre, hogy egyáltalán belenézhetnek a filmes úri muriba.

Egy jobb élet reménye

ENSZ-elismerés az elrabolt és megerőszakolt nőket segítő szerzetes nővérnek

Egy kongói szerzetesnő kapta idén az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának kitüntetését, a százezer dolláros Nansen-díjat. Angélique Namaika Ágoston-rendi nővér azokkal a nőkkel foglalkozik, akik gerillák áldozatai lettek; arra kényszerültek, hogy elhagyják otthonukat: elrabolták vagy elűzték, s nemritkán megerőszakolták őket. Több mint kétezer lány, asszony életét segített már újjáépíteni a Kongó északkeleti részén található Dunguban. Kitüntetését szeptember 30-án vette át Genfben, majd október 2-án a Vatikánban Ferenc pápával találkozott.

Épp az idei Nansen-díjazott nevének bejelentésekor, szeptember 17-én látott napvilágot egy jelentés az LRA (Lord’s Resistance Army) kegyetlenkedései miatt menekültté váló százezrekről. Hiába a fejére kitűzött ötmillió dolláros vérdíj, Joseph Kony gerillavezér, aki Isten harcosának nevezi magát, seregével továbbra is dúlja a Kongói Demokratikus Köztársaságot és a környező országokat. A közép-afrikai állam lakosai közül 2008 óta csaknem félmillióan kényszerültek menekülni, s közülük ma is mintegy háromszázhúszezren élnek az otthonuktól elszakítva. A férfiakat megölik vagy kényszermunkára fogják, a kisfiúkból hadsereget toboroznak, a kislányokat és az asszonyokat magukkal viszik és megerőszakolják, s ha rájuk untak vagy teherbe estek, az erdőbe űzik őket. Hiába mennek haza, családjuk már nincs, vagy ha mégis, ritkán fogadja vissza: a legtöbben kiközösítik e nőket azért, ami velük történt.

Csak segítek, hogy a saját lábukra álljanak.

A Lélek szavára figyelve

Rodríguez bíboros a vatikáni reformokról

A mostani számunk lapzártája utáni napokban, október 1. és 3. között ülésezett a Vatikánban az a nyolc bíborosból álló testület, amelynek tagjait Ferenc pápa nevezte ki idén áprilisban. Szeptember 28-i kézírásos levelében a szentatya bíborosi tanácsként nevezi meg őket, akiknek az a feladatuk, hogy külön-külön vagy együtt segítsék az egyetemes egyház kormányzásában, és tanulmányozzák a Római Kúriára vonatkozó, Pastor bonus kezdetű apostoli konstitúció felülvizsgálásának tervét. „Az említett tanács további kifejezése lesz a püspöki szeretetközösségnek és a péteri szolgálatban való segítségnek, amelyet a világ minden részén élő püspökök nyújthatnak” – írja Ferenc pápa.

Arad, a magyar Golgota

Kossuth Lajos szavai évtizedekkel az 1849. október 6-i események után íródtak, jól szimbolizálva azt az ördögi megtorlást és bosszúhadjáratot, amelyet példamutatóan viseltek a honvédtisztek. A politikai és történelmi helyzet vértanúkká avatta őket. De vajon csupán a külső körülményeken múlott mindez? Lehetnének-e százhatvannégy éve egy nemzet példaképei az aradi kivégzettek, ha áldozatvállalásuk mögött nem állna ott saját személyiségük és hitük? Tanulságos lenne belelátnunk azokba a lelki mozgatórugókba, melyeknek éppen a kereszténységük adott erőt. A keresztény mártíromság példáját maga Krisztus adta önkéntes kereszt halálával, melyet ártatlanul vállalt az igazságért.

Becsületes budapestiek

Van még jó hírünk

A Reader’s Digest riporterei különleges kísérletet végeztek a világ nagyvárosaiban: „elhagytak” pénztárcákat, hogy megtudják, hol mennyire becsületesek az emberek, azaz hányan próbálják visszajuttatni tulajdonosához a talált tárcát. Minden városban tizenkét pénztárcát felejtettek ott forgalmas tereken, bevásárlóközpontokban, illetve a járdán, ötvendollárnyi készpénzzel, kártyákkal, családi fotókkal és egy mobilszámmal.

Nem értelek, de bízom benned

A hit útja

A megtérés a szemek megnyílásának ideje. Kinyilatkoztatás, igazi világosság éri el szívünket, gondolatainkat: Isten szemszögéből, sőt, az ő szemével kezdjük látni a világot. Feltárul előttünk az Igazság szépsége és a bűn rútsága, a teremtés gyönyörűsége és az erkölcsi romlás perverz, önpusztító volta. A frissen megtért ember felfedezi, hogy a Szent írás bölcsessége és a való életből merített egyéni tapasztalatai kölcsönösen visszaigazolják egymást. Ezért van az, hogy az új hívő szinte irritáló módon mindentudónak tűnik a külső szemlélő számára. Ezen azonban nincs mit csodálkozni, hiszen a „világ világossága” borította el fényességével, s a megtérés első hónapjai alatt többet tudott meg Istenről, a világról és önmagáról arról, ahogyan a dolgok valójában vannak –, mint egész addigi élete során. Ez a fázis nagyon fontos, mert ekkor égnek bele a szívbe azok a megtartó igazságok, amelyek minden további fejlődés és építkezés alapjául szolgálnak.

Mi lesz veled, vallás?

Ifjúságunk a legfrissebb adatok tükrében

A közelmúltban láttak napvilágot a – Kopp Mária segítségével indult – negyedik magyarországi ifjúságkutatás eredményei, amelyek szerint a bizonytalanság az egyik leg – meghatározóbb tényező a 15–29 éves korosztály életében. Változékony világunkban a fiatalok nehezebben köteleződnek el, kevésbé kötnek házasságot, kevésbé vállalnak gyermeket, bizonytalanok a továbbtanulással, a munkával, a menni vagy maradni kérdésével és a jövőjükkel kapcsolatban. Ugyan akkor vágynak a rendezettségre, nem keresik a változást, bár az mindig megtalálja őket. S van itt még egy fontos dolog: a vallás egyre kisebb részük számára bír jelentőséggel.

Elfogadta vagy sem?

Legtöbben úgy vagyunk vele, hogy ha jó barátunktól, ismerősünktől meghívást kapunk, örömest megköszönjük azt, de nem rögzítjük mindjárt a látogatás pontos idejét, körülményeit. Hiszen előbb meg kell beszélnünk házastársunkkal, a családdal.