Országjáró
Családnap
A 26. Szeged–csanádi Egyházmegyei Családnapot október 12-én, szombaton tartják Szatymazon. Témája: Ajándékozó család – Szabadon adni kincseinkből.
Az esemény előadói lesznek: Sárközi Béla és Rita, a Székesfehérvári egyházmegye családreferens házaspárja, valamint az egyik gyermekük. Bővebb tájékoztatás olvasható a www.megujulva.hu honlapon, illetve a Családközpont – Szeged Facebook-oldalán.
Aki nem fukarkodik az örömmel
Indulunk. Még egy pillantás az égre – égre-földre, eme egyetlen kettősségre –, s már odagondolunk. Szép napunk ígérkezik, szüretre való. Amint elérjük Káptalantótit, mintha éreznénk már a fürtök illatát, látnánk a fehér szemeken áttűnő reggeli napfényt, mindenestől a szőlő békés gazdagságát. Megérett, szüret, betakarítás. Az egyik legszebb, természetben elképzelhető emberi foglalatosság. Jávor Béla barátunkhoz igyekszik a társaság, a Csobánc ölére. Immár hagyományos fölvonulás ez, egyszerre munka, összejövetel, közös öröm, hogy aztán a pincében darálás és préselés után a hordókba folyjék a nedű. Még egy pillantás az égre, s a nap és a felhők ellenőrzése mellett léleknézés is ez egyben. Mint Béla mondja: „A szőlőmunkás Krisztus vérét termeli. A mi urunk, Jézus Krisztus a bort és a kenyeret választotta önmaga megmutatására. S ez felemelő érzés. Ha nem is gondolunk rá mindig, akkor is felemelő érzés. Átsugárzik a szőlőműves életén…”
Szabó úr, a vincellér – nagy tudás, komoly mesterség az övé – a pince előtt várja, hogy hordani kezdjük a hegyoldalból az olaszrizlinget. Hátamon a puttony, Pali barátommal évek óta miénk e tisztség, a többiek meg beállnak a sorok fölső végénél, két oldalról fogják kézbe, s emelik le ollóval az egészséges fürtöket. Szabó Imrét kérdem a termés felől. „Jó közepes eredmény várható. A lékinyerés – fogalmaz szakmai nyelven – megfelelő lesz, a cukorfok nem mutat valami túlságosan fényes arcot. Kevés volt a napsütéses órák száma, s a tíznapos esős idő kilúgozta a cukrot a szőlőből.”
A Biblia üzenete
A tíz leprásról szóló evangéliumi példázatból két tanulságot vonhatunk le: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” A feltámadt Krisztus rendelkezése folytán a bűnbocsánatot Istentől kapjuk az egyház szolgája, a gyóntató pap közvetítésével. Isten irgalmas szeretetéről és a bűnbánat szentségéről megindító szavakat olvashatunk Ferenc pápa vallomásában, a jezsuita folyóiratokban közölt rendkívüli interjúban. Azt hangsúlyozza, hogy az egyház szolgáinak mindenekelőtt az üdvösség örömhírét és az irgalmas Isten megbocsátó szeretetét kell hirdetniük, mert az Emberfia azért jött, hogy keresse azt, ami elveszett, keresse és visszafogadja a megtérő bűnösöket, gyógyítsa a betegeket.
Szerzetesség és liturgia
A szerzetes írók szívesen tekintenek a kolostorokra úgy, mint a sivatag közepén újra kisarjadó édenkertre, a szerzeteséletre pedig mint a paradicsomi állapotba visszavezető útra, mennyei életre. A kerengőudvarokba ültetett, gondozott kerteket is nevezik paradicsomkertnek, szimbolikus erőkkel felruházott és valódi gyógyhatással bíró növényekkel és az ott időző, angyali életet élő szerzetesekkel.
Görögkatolikus lelkiség
Görögkatolikus egyházunkban az október 11. és 17. közé eső vasárnapot minden esztendőben a hetedik egyetemes zsinat atyáinak tiszteletére szenteljük. Ezt a zsinatot 787-ben tartották Nikaia vagy Nicea városában, ahol a legelső egyetemes zsinatot 325-ben ülték. A püspök atyák az előbbi alkalommal Jézus Krisztus valóságos istenségét védelmezték meg az arianizmus eretnekségével szemben, másodszorra pedig a földi eszközökkel való ábrázolhatóságát vallották meg és rendelték el, véget vetve az ikon klazmusnak, vagyis a képromboló harcnak. Igaz, más eszközük nem lévén, ezt eszmei szinten vitték végbe. Ugyanis a képrombolás végérvényesen csak 843-ban ért véget, immár császári parancsra.
A hét szentje
A Jézus Szíve-tisztelet az újkor egyik legelterjedtebb áhítata, amely vallási mozgalommá növekedett. Papi, szerzetesi és világi közösségek születtek a hatására, és az évszázadok során nagy szerepe volt a társadalmi lelki megújulásokban. Jézus Szíve az ember testi-lelki mivoltának, erkölcsi életének forrása, a szeretet székhelye. Már a középkorban is létezett Jézus Szíve-tisztelet, de azt a formáját, amelyet ma ismerünk, Alacoque Szent Margit Mária lelkiségének köszönhetjük.
Margit 1671-ben számos nehézség után léphetett be a vizitációs nővérek Paray-le-Monialbeli kolostorába. Édesapját korán elvesztette, és a család nehéz anyagi körülmények között maradt. Margitot a charolles-i klarisszák kollégiumába adták, de tízévesen gyermekbénulás támadta meg. Betegsége négy évig tartott. Gyógyulása oly váratlan volt, hogy csodának tartotta.
A csángó Petrás Incze János jubileuma
Világárvaságban ha népet keresünk, első helyen a csángó magyarokat találjuk. Így írják tanulmányok, könyvek szerzői, így tapasztalja az odalátogató. Az ember ott a legfájóbb magyar. Ez a címe annak a versválogatásnak, amely róluk szól. (A kötet 2001-ben jelent meg.) Népdalaik, balladáik is arról a bánatról, szenvedésről tanúskodnak, amely életük gyászruhája. Színei, szabása a szigorú benső fegyelemé. Táncaik is. Lelkiségükhöz liturgiát lehet igazítani. Veszély, elmarasztalás a sorsuk, Isten erős gondoskodása, ha elmaradna, mi lenne velük? Tán ezért sóhajt így fiatal költőjük, Iancu Laura: „Úgy félek, Uram, / Hogy elfáradsz.”
„Csalhatatlanul magyarok régi hazája ez” írta Moldváról Jerney András utazó, amikor az ősök földjét kereste, „kunokat és besenyőket a csángókban”. Ő is találkozott azzal a klézsei plébánossal, minorita szerzetessel, akit Petrás Incze néven ismer a néprajz- és zenetudomány, de az irodalom is. Kétszáz esztendeje született Forrófalván, a Szeret völgyében, kántorcsaládban. A kézdivásárhelyi minorita gimnáziumban érettségizett, aztán Egerbe került a minoritákhoz. A neves papneveldében alapos egyházi és világi műveltséget szerzett. Nemzeti öntudata rendíthetetlenné vált. 1836-ban szentelték pappá. Lelkipásztori munkáját csángóföldön kezdte. Mintha most is hallanám Domokos Pál Péter, mindeddig az egyetlen Petrás Incze-életrajzíró hangját 1979-ből, amikor könyve („…édes Hazámnak akartam szolgálni…”) a Szent István Társulatnál megjelent. Hosszú beszélgetésünkkor elmondta, hogy ő Petrás, a leg első magyar népdalgyűjtő életművének méltó megírására nem vállalkozik. Élete alkonyán világosan látja, hogy ez a munka meghaladná képességeit. Azonban összegyűjtötte a kiváló minorita általa elérhető minden írását, saját kezével írt tudósításait, a hozzá küldött leveleket. Állította, hogy mind ezekből összeáll Petrás Incze János hiteles életműve. Az életrajz rövid összefoglalását hallhattam, a küzdelmes munkát, végül a tragédiát: a szerzetest 1886-ban rablógyilkosok megölték. Máig nincs adat, kik és miért…
Több mint ezer szabadalom fűződik a nevéhez, köztük a fonográf, az izzólámpa, a mozgóképvetítő. Ő állította üzembe a világ első villanytelepet 1882-ben New Yorkban. Több találmányát munkatársai – például Puskás Tivadar es Nicola Tesla ötleteinek továbbfejlesztésével tettek közzé. Bizonyára kitalálták már, hogy e rendkívüli elme az amerikai elektrotechnikus üzletember, Thomas Alva Edison (1847 1931) (képünkön jobbra), akinek egyik bölcs es tömör mondata sok mindent elárul a különleges tehetségű emberek korántsem egyszerű sorsáról: „A zseni egy százalék ihlet es kilencvenkilenc százalék verejték.” S annak fényében, hogy Edison életének volt egy négyéves periódusa, amikor ötnaponta jelentett be új találmányt, e gondolat sokkal több, mint jól hangzó, frappáns kijelentés.